Nincs olyan módszer, ami garantálná, hogy egyetlen atomnyi földi szennyezõdés se kerüljön egy Földrõl indított eszközre. Viszont biztosan van egy értelmes határa annak a mennyiségnek, ami még szennyezõdés lehet. Ha ennél nagyobb koncentrációban találnak szerves anyagot, több mérés is megerõsíti, stb., stb., akkor MAJD ki lehet mondani, hogy ilyen is létezik a Marson.

Amúgy minden tudományos eredményre igaz: egy mérés nem mérés. De szerencsére a Curiosity-nak még van néhány éve a folytatásra.

Személy szerint én a NASA kommunikációját nem értem: nem ez az elsõ eset, amikor szenzációként lengetnek be olyan közlést, amirõl aztán kiderül, hogy egy bonyolult, hosszú kutatás apró részeredménye. Ha ez a beharangozás nem lett volna, most senki nem lenne csalódott, és senki nem írná azt, hogy az egész projekt fölösleges. (Ami akkor sem lesz igaz, ha a végére sem tudunk majd biztosat a marsi életrõl, mert közben millió dolgot megtudunk az ottani kõzetekrõl, légkörrõl, miegyébrõl. A ti logikátokkal a Hold és a Vénusz kutatása is értelmetlen, mert ott úgy sincs élet.)