Bioszféra

Húúú Bölke, most a Börzsöny egyik legnagyobb õrzõjét bõszítetted fel hozzászólásoddal!
Nem rossz szándékkal mondom, inkább viccesen, de Lacinak teljes mértékben igaza van.
Sosem felejtem el, megkaptam a Királyréti Erdészetnél a kerületemet 2006 januárjában és tavaszra az Inóci-kõbányánál kezdtem termeltetni. Mármint fát.
Az egyik nap felfigyeltem egy madárra, melyet nem nagy biztonsággal ugyan, de vándorsólyomnak tituláltam.
Kollégám - Homoki - Nagy István, aki a Madártani Egyesület tagja és nem mellékesen az édasapja volt a legnagyobb magyar természetfilm-rendezõ (Gyöngyvirágtól lombhullásig, Cimborák hegyen-völgyön, stb.) - bocs a kitérõért - szóval Pisti egy legyintéssel elintézte, hogy az kerecsen, nem nagy szám.
Kértem, azért menjen ki és nézze meg, õ a szakember madár-téren.
Bizony vándorsólyom volt.
A termeltetést leállítattam és az odavezetõ utakat lezártuk.
Gondolhatod, jó pár 10 millió forintja ottmaradt az erdészetnek faáruban õmiatta. Dehát õ az elsõdleges, õk hamarabb voltak itt, mint mi, emberek.
A terület az övék, fõleg, ha egy Európa szinten is fokozottan védett fajról van szó.
Mi csak bekontárkodunk a területükre, és ha már ezt tettük, akkor próbáljuk ezt minél halkabban, minél észrevehetetlenebbül tenni.


A történetnek annyi lett a vége, hogy a tojó tojást rakott, bár a tojásból nem kelt ki a fióka.
Hogy mi történhetett? Nem tudni....

A turistautak úgy vannak kialakítva - a Börzsönyben is -, hogy nemigen érint olyan részeket, amiket a természetvédelem és az erdõgazdaság igen nagy erõkkel próbál védeni.
Ezért is írta Laci, hogy sohasem tudni, mikor lépünk olyan területre, melyen visszafordíthatatlan kárt okozunk, akár a puszta jelenlétünkkel is.