Micibot korrekt hasonlat vidám
Persze a Barkasnál gyújtásbeállítás kérdése (régen egy ismerõsöm tehetetlen mérgében baltával vágott a motorra és megindult a pöfögény) a pulzárra nincs (még) ilyen ráhatásunk laza A Barkas mindenre jó, igénytelen nagy teherbírású "öszvér" (ugyanolyan szeszélyes is) volt a maga idejében (itt-ott még ma is) "cséplõgép-hangja" bennem gyerekkori nyaralásaimból idéz fel "õskori" akusztikus emléket nevet Akkoriban az aratás idején gazdától gazdáig vontatott cséplõgépet széles bõr szíjáttétellel meghajtó traktor püfögött hasonló csattogásokkal. Egy életre megmaradt bennem hangja, márcsak azért is mert ott voltam amikor egy ember karját levágta a cséplõgép (õ még "szerencsésen" járt mert egy másik helyen nem a karját hanem az egész embert rántotta be a cséplõgép). Akkor nagy esemény volt ha a "gépész úr" begördült a portára vaskerekes traktorával. Akaratlan párhuzam vetül az akkori cséplés és a dél-amerikai fiesták között, nem csoda hiszen az aratást zárták le a csépléssel, magtárba került az "új élet". Aki még nem állt fel reggeltõl estig tûzõ napon "aratórendben" próbálva követni az "elsõ kaszást" nem is érti/érzi át ezt a hangulatot a mai "John Deer" gépek és társaik korszakában. Akkor tanultam meg kaszálni, lóval-tehénnel szántani. Akaratlanul is párhuzamot vonok- alig pár évtized alatt a huzalos telefont háttérbe szorította az érintõképernyõs mobil; a relés (késõbb tranzisztoros) logikai gépeket, mechanikus/tekerõs kalkulátort felváltotta a PC. A püförékelõ és kiszámíthatatlan Barkas jó volt a maga idejében (hozzáteszem akkoriban nyugaton se volt más a helyzet a háború után jó ideig, elszegényedett az egész világ elég ha az ötvenes években játszódó amerikai "farmer filmek" falusi környezetét látjuk). Nálunk ennél rosszabb volt, hiszen amúgy sem gazdag kis hazánk fekvése/domborzata révén csatatérnek jó volt mindenkor, legutóbb németek és oroszok tomboltak itt, tönkrebombázták az angolszászok. "Hagyatékuk" a mai napig elõbukkanó világháborús lõszerek sokasága. A menekülõ és õket üldözõ hadseregek vittek mindent ami a kezük ügyébe akadt, majd a csatazaj elültével "háborús jóvátétel" címén a gyõztes hatalmak még elvitték mindazt amit sikerült a háború alatt leszerelni/elrejteni, legyen az esztergapad vagy személyes motyó... Tán meg se lehet számolni hogy évszázadok alatt hányszor kellett "újrakezdenünk" DE- mindíg talpraálltunk (bár nem elsõsorban az "aktuális széljárás szerinti igét hirdetõ" önjelölt vezérek vezérlete, hanem az átlagemberek élni akarása miatt). Ennek része volt az õsrégi, faluról falura vontatott félroncs Hoffer traktor és cséplõgépe melynek emlékét felidézte bennem hasonlatod a Vela-pulzárra nevet Bocs az öreges filóért, annyi mindent ér meg és él át az ember élete során. Belegondolva, a halhatatlanság inkább átok mint áldás, különösen ha jó memóriával van "megverve" az ember kacsint Ha belegondolok, a Mikromat nevû drótokkal "programozott" négy gomb-négy relé-négy lámpa játéktól eljutotunk az érintõképernyõs tableten futó alkalmazásokig, alig néhány évtized alatt a primitív relés logikai áramkörök barkácsolásától a bonyolult technikák/szoftverek fejlesztéséig/kezeléséig és ez csupán vékony szelete annak a tudásnak amit meg kell tanulni kötelességbõl vagy kedvtelésbõl a röpke emberi élet alatt. Fárasztó, DE nem lehet megunni amíg mûködik az ember agya nevet Még egy távoli csapongás- ugyan miért akarnak sokan a "földönkívüliektõl" tanulni? Saját, "földi" képességeinkkel szerzett ismereteink is napról napra bõvülnek olyannyira hogy sok ember már követni se tudja...
Bocs a kávé+pipa filóért, jó napot jó kedvet Mindenkinek nevet