Kicsit anekdotázok - hasonló "csíkozást" utoljára 1986 tavaszán, egy hétfõi reggelen láttam csendes esõben autózva. Épp egy piros lámpánál "néztem ki a fejembõl" amikor két eltérõ irányban lefutó, kék színû fénycsík felvillanását "láttam". Az egyik pálya egyenes, a másik görbült. Kicsit még el is filóztam hogy miféle nagyenergiájú kozmikus részecske juthatott le a talajszintig. Akkoriban a BME tanreaktorában dolgozó exanyósom este átjött hozzánk és érdekes történetet mesélt. Egy kollegája kiment autójához, de visszafelé nem engedte be a sugárzásvédelem. Ezután kimentek és vattával letörölték az esõvizet a szélvédõrõl. Az esõvizes vattára még erõsebben reagált a vészjelzõ. Ennek alapján "látomásommal" összevetve jogos tûnik a gondolat hogy aznap délelõtt a "csendes radioaktív esõfelhõvel" érkezett nagy energiájú részecske szemem csarnokvízébe csapódva Cserenkov sugárzást gerjesztett, hasonlóan ahogy az ûrhajósok is nemegyszer látnak ilyen felvillanást a kozmikus sugárzás miatt. Persze akkor még csak gyanakodtunk, mert már tudtuk hogy valahol baj történt de hogy hol azt nem, még keresték az angolok és svédek egymásra mutogatva. Késõbb tudtuk meg hogy tõlünk keletre pukkadt ki egy atomerõmû.
Ezek fehér csíkok amazok szép kékek voltak, de részecske az részecske, valahogy rögvest az a régi "részecske-észlelés" ugrott be róluk, bocs nevet