Nyugalom -eszemben se volt téged felhergelni. Csak elõvezetem a saját meglátásaimat a kérdésben, amikkel természetesen nem muszáj egyetérteni.
Nézzük csak:

"Valóban sok amerikai meghalt, az I. és a II. világháborúban is, de ott az emberélet számított a legkevésbé. Belépésüknek elsõsorban nem morális, hanem gazdasági oka volt.
Iszonyatosan nagyot kaszált az USA mindkét háborúban és most õk a világ vezetõ hatalma. Azok az üzletemberek, akik döntöttek Amerika belépésérõl messzirõl figyelték a hadi eseményeket, a befolyó pénz viszont az õ zsebükben csilingelt"

A fentiekben igazad van, az általad leírtakat nem vitatom. Viszont nem errõl volt szó, hanem, hogy egy nagy ország képes elõre gondolkodni, és nem csak a pillanat kényszerítõ erejének hatására cselekedni.

""Próbaképpen el kellene kezdeni pl. az autópark villanymotorosra cserélését."
Ez a villanymotorosok kontra olajipar harca. Ha majd legyengül az olajlobbi, akkor jönnek a villanymotorok. Addig nem. Egyébként ez a probléma az emberiség 90%-át nem érinti. A 90% azért küzd, hogy legyen mit ennie és legyen fedél a feje felett, autóról még csak nem is álmodik"

Ez is igaz. Az autó nélküli 90%-nak valóban nincs közvetlen köze a dologhoz. De ez semmit se változtat azon, hogy a maradék 10% rettenetesen szennyezi a levegõt. Ezzel tenni kell valamit, inkább elõbb, mint utóbb.

"Ha a klímáért annyira tenni akarsz, akkor tessék gyalog járni, a lakásban csak egy helyiséget fûteni, csak akkora lakást építeni, amekkora feltétlenül szükséges, csak megújuló anyagból építkezni, helyben termesztett ételeket fogyasztani, a sötétedéssel feküdni, pirkadattal kelni, hetente egyszer hideg vízben mosdani.
Ugye, hogy nem megy!"

Tisztességes, de nem valami okos környezetvédõk szokták arra kapacitálni a magánembert, hogy saját életében, környezetében tegyen valami pl. a klímavédelemért. Nem becsülöm le az egyéni erõfeszítéseket -én is fával fûtök otthon, egyrészt elvbõl, másrészt tetszik ez a módszer- viszont azt hiszem, a globális probléma hatalmasan túlnõtt azon a mértéken, amit a magánemberek szervezetlen sokasága kezelni lenne képes. Meggyõzõdésem, hogy itt központi, államhatalommal megtámogatott intézkedésekre, rendszabályokra van szükség, és lehetõség szerint nemzetközi összefogásra. Az "ökológiai lábnyom" egyéni csökkentésére tett kísérletek derekasak, becsülendõk, azonban nem hiszem, hogy jelen helyzetben eredményre vezethetnek.