Bírom, amikor cirkulációs anomália következtében elõállt, szélsõséges hõmérsékletû ÉVSZAKOK okán rögtön ÉGHAJLATVÁLTOZÁSRÓL cikkeznek. Ilyen erõvel 1963 vagy 1986 telét (vagy a 2 évvel ezelõtti északkelet-amerikai telet) követõen a közeledõ jégkorszakról írkálhattak volna. Az éghajlatváltozás igen nagy szó, elõtte még ott a kisebb léptékû éghajlatingadozás, úgyhogy lassan a testtel!
Éghajlatunk megváltozásáról szerintem néhány évtizedre terjedõ eltolódás esetén sem beszélhetünk még, ehhez legalább egy évszázados, de valószínû, hogy még hosszabb idõtartamú, egyirányú változás szükséges szerény véleményem szerint. Még az is kérdés, hogy az un. középkori klímaoptimum, vagy a kis jégkorszak éghajlatváltozásnak, vagy csupán éghajlatingadozásnak tekinthetõ-e.
Az utolsó glaciális 10-15 ezer évvel ezelõtti megszûnése, átmenete az interglaciálisba, az valóban igazi klímaváltozás volt. Én ilyen léptékben gondolkodom, ha ez utóbbi szót hallom.
Ha én ott lennék az OMSZ-ben, és ott valaki lennék, sokkal óvatosabban kezelném a publikációk kijelentéseit.

Véleményem az, hogy a valódi klímaváltozásnak alapvetõ kritériuma, hogy éghajlati övezetet is váltson a kérdéses terület. A flóra és fauna mélyreható, tartós változása is elengedhetetlen kelléke ennek.
Az utolsó glaciális végeztével a Kárpát-medence szubboreális éghajlatú vidékbõl mérsékeltövivé lett. A tundra-vegetáció a mogyoró és nyír-erdeifenyõ növénytársulásokon át a ma is fennállóvá alakult. Eltûnt a mammut és a gyapjas orrszarvú. Olvasatomban ilyen a valódi éghajlatváltozás. Ezen a szemüvegen át nézve az utóbbi 10 ezer év minden éghajlati eltolódása csupán éghajlatingadozásvolt.