Szenilitás: öregszem mert kitöröltem a gépbõl az összes felgyülemlett képet, így a mai kisvakond képét is. A kutya hozta valahonnan elém, élve. A kisvakondon nem volt "kertésznadrág", a kutya leszedhette róla nevet Viszont nagyon érdekes volt a hangja, én még nem hallottam soha: denevércincogás és tücsökciripelés keverékének hallatszott. Betettem egy vödörbe, ahol meglepõen gyorsan szaladgált körbe a vödör fala mentén, idõnként megállt és mint aki tájékozódik, rövid ciripelésszerû hangot hallatott - teljesen azt a benyomást tette rám hogy nem az anyu után sír, hanem tájékozódni próbál nevet Mérete kb. feleakkora volt mint egy kifejlett példányé (a kutya már több nagytermetû, vélhetõen idõsebb társát ölte meg, innen tudom megsaccolni). Fotózás után kivittem a Duna-partra és elengedtem a fûben, nyomja fel ott a füvet nevet - egy gyalogoskatona megirigyelhetné amilyen gyorsan beásta magát fedezékbe ill. a földbe nevet Elnézést mindenkitõl, aki kiváncsi lett volna rá, a fotókat sajnos véletlen kitöröltem, pedig nagyon érdekes látvány az ásólába; nomeg a széles, kacsáéra emlékeztetõ "csõre" amitõl a "kacsacsõrû õsemlõs" látványára hajazott felületes ránézésre nevet Ez van, öregszem, "eltökítettem" a fotókat szomoru