1607 tele valóban szokatlanul meleg volt, de 1608 tele sem szokatlanul hideg nem volt, sem rendkívül hideg. Te valószínûleg az 1708 és 1709-es telekre gondolsz, mert az 1708-as szokatlanul meleg télre jött valóban 1709-ben egy szokatlanul hideg tél. A két tél között viszont valóban meglehetõsen nagy ugrás van lefelé. De egyrészt az ilyen nagy középhõmérsékletbeli ugrások igencsak ritkák, máshogy fogalmazva kicsi a valószínûségük, másrészt jól megfigyelhetõ az utóbbi 100 év teleinek középhõmérsékleti grafikonján is, hogy a 4 vagy ennél is több fokos leugrásokat 1925 és 1965 közti 40 évben tudott produkálni hazánk éghajlata, azóta elvétve. Érdekes trend tehát, hogy a telek középhõmérsékleteinek növekedésével a variábilitás csökkent. Tehát némelyest szûkebb határok közt váltakoznak a telek középhõmérsékletei, mint 1925 és 1965 között.

És pontosan ez a 40 éves idõszak az, ami megérdemel egy kis külön figyelmet. Hiszen az, hogy 4 olyan tél is volt ebben a periódusban, amikor a tél középhõmérséklete -5 fok közelébe, vagy az alá süllyedt, ráadásul kvázi-periodikus módon, arra enged következtetni, hogy 1925 és 1965 között a légkört egy a maitól gyökeresen eltérõ egyensúlyi állapot jellemezte. Abban az egyensúlyi állapotban ezek a telek cirka 10 évente elõfordultak. Utoljára hasonlóra a 80-as években volt példa, de a 80-as évek leghidegebb télének középhõmérséklete is kevéssel ment -4 fok alá.