Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#284871 - 2015-08-09 13:59:20)

Mondjuk azért, mert a földfelszín és a tengerfelszín éves globális hõmérsékleti átlaga legalább 0,5 fokkal magasabb, mint a 60-as években volt. És mert Izlandnál depresszió szokott lenni általában.

De nem akarom magam ismételni, ezért idéznék inkább a Magyarország éghajlattörténete az újkor idején c. könyvbõl:

Az 1950-es és az 1960-as évek viszonylag hûvösebb éghajlati rendszerét a szakirodalom a "a 20. századi lehûlésnek nevezi". Különösen erõteljes volt a lehûlés az Arktikus tenger övezetében, ahol például a Ferenc József földön e két évtized középhõmérsékletei 3-4 fokkal is elmaradtak a korábbi évtizedek hõmérsékleti átlagaitól. Érzékenyen érintette a lehûlés Izlandot, ahol 1968-ban és 1969-ben még áprilisban és májusban is tengeri jég vette körül a sziget partvidékének több mint felét. Az éghajlatromlás sújtotta a nyarakat is, az 1950-es években a nyarak átlaghõmérséklete 7,7 fok volt, ez az 1960-as évekre 6,8 fokra csökkent. A vegetációs idõszak hõmérséklete veszélyesen közel volt ahhoz, hogy egyáltalán ne nõjön fû a szigeten, mindamellett az 1960-as években felhagytak a gabonatermeléssel Izlandon. Az éghajlati változások következtében megváltozott a halrajok tartózkodási helye az Észak-Atlantikumban, ami a korabeli sajtó által "tõkehal háború"-nak nevezett nemzetközi jogi konfliktushoz vezetett. A 20. század közepi lehûlést az 1970-es évek közepén váltotta fel a felmelegedés újabb hulláma, amely napjainkban is folytatódik.

Szóval emiatt valószínûleg nem hülyeség, amit Endrõdi megállapított...