Globális jelenségek
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#276647 - 2015-05-27 11:10:19)
A Floo által a Metnet-en kifejtett tevékenység, és a kiváltott reakciók egy tudománytörténeti "párost" juttatnak eszembe, mégpedig Faraday és Maxwell párosát. Kettejük közül Faraday volt a zseniálisan jó szemû kísérleti fizikus, aki azonban nem rendelkezett a szükséges matematikai tudással. Hihetetlen intuícióval elképzelte, hogy az árammal átjárt vezetéket mágneses erõvonalak hálója veszi körül, mely az áram kikapcsolásakor összeomlik, és ez az összeomlás feszültséget indukál a vezetõben. Igaza volt? Messzemenõkig! De matematikailag nem volt képes leírni a jelenséget.
Aztán jött a fiatal Maxwell, akinek birtokában volt a megfelelõ matematikai apparátus, fel tudta írni azokat a bizonyos, elektromágneses terekre vonatkozó differenciálegyenleteket.
Kókler lett volna Faraday, hasraütészerûen nyilatkozott volna, mert csak kísérleti megfigyeléseket, és egyszerû méréseket eszközölt? De még mennyire, hogy nem! Maxwell úgy nyilatkozott, hogy éppen Faraday kísérleti eredményei inspirálták a dolog matematikai megvizsgálására.
Szóval, a (tudományos) élet nem olyan egyszerû, fiatal barátaim. Mostanában olyan tendencia érvényesül a természettudományokban, hogy mindent mindenáron kvantitatíve is elemezni kell. Tudomásom van róla, hogy orvosi szakírók fogcsikorgatva táblázatokat szerkesztenek, mert különben "eladhatatlan" a cikk. Holott éppen az orvostudományban helye, sõt tág tere van a leíró, kvalitatív szemléletmódnak. Helye van a meteorológiában is, hiába egzaktabb több fokkal az elõbbinél.
Olyat nem lehet, nem szabad kijelenteni, hogy ami matematikailag nincs leírva, az nem létezik. A statisztika adott esetben alaposan félrevezethet, a nyers megfigyelés kiváló eredményt hozhat. Természetesen a kétféle módszer nem egymás ellensége, támogatják egymást.
A Floo által a Metnet-en kifejtett tevékenység, és a kiváltott reakciók egy tudománytörténeti "párost" juttatnak eszembe, mégpedig Faraday és Maxwell párosát. Kettejük közül Faraday volt a zseniálisan jó szemû kísérleti fizikus, aki azonban nem rendelkezett a szükséges matematikai tudással. Hihetetlen intuícióval elképzelte, hogy az árammal átjárt vezetéket mágneses erõvonalak hálója veszi körül, mely az áram kikapcsolásakor összeomlik, és ez az összeomlás feszültséget indukál a vezetõben. Igaza volt? Messzemenõkig! De matematikailag nem volt képes leírni a jelenséget.
Aztán jött a fiatal Maxwell, akinek birtokában volt a megfelelõ matematikai apparátus, fel tudta írni azokat a bizonyos, elektromágneses terekre vonatkozó differenciálegyenleteket.
Kókler lett volna Faraday, hasraütészerûen nyilatkozott volna, mert csak kísérleti megfigyeléseket, és egyszerû méréseket eszközölt? De még mennyire, hogy nem! Maxwell úgy nyilatkozott, hogy éppen Faraday kísérleti eredményei inspirálták a dolog matematikai megvizsgálására.
Szóval, a (tudományos) élet nem olyan egyszerû, fiatal barátaim. Mostanában olyan tendencia érvényesül a természettudományokban, hogy mindent mindenáron kvantitatíve is elemezni kell. Tudomásom van róla, hogy orvosi szakírók fogcsikorgatva táblázatokat szerkesztenek, mert különben "eladhatatlan" a cikk. Holott éppen az orvostudományban helye, sõt tág tere van a leíró, kvalitatív szemléletmódnak. Helye van a meteorológiában is, hiába egzaktabb több fokkal az elõbbinél.
Olyat nem lehet, nem szabad kijelenteni, hogy ami matematikailag nincs leírva, az nem létezik. A statisztika adott esetben alaposan félrevezethet, a nyers megfigyelés kiváló eredményt hozhat. Természetesen a kétféle módszer nem egymás ellensége, támogatják egymást.