Globális jelenségek
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#276559 - 2015-05-26 13:08:05)
Bevallom, az elején tényleg nem értettem. Most már világos. Viszont úgy látom, hogy ez a hosszadalmas vita nagyon félresiklott. Amit Floo a "szorulásról és hasmenésrõl" szokott hangoztatni, az nagyon frappáns ugyan, de talán nem a legszerencsésebb módja az éghajlatingadozás demonstrálásának. Az aszályos és az árvizes idõszakok gyakori váltakozása a múltban is egyik fõ jellemzõje volt éghajlatunknak.
De Floo-nak mégis igaza van. Annyiban legalábbis, hogy az áramlási muszterek gyakorisága (legalábbis a nyári félév tekintetében) valóban megváltozott az utóbbi 25 évben az azt megelõzõ kb. 20 évhez képest. Határozottan gyakoribbá váltak az alig áthelyezõdõ, vagy stagnáló légköri képzõdmények, csigalassúsággal haladó, vagy veszteglõ frontok. Ennek közvetlen okát az alacsony nyomású teknõk dél felé való túlnyúlásában, a jet nagymértékû meanderezésében, azaz a meridionális jelleg elõretörésében látom ( és látja Floo is. Persze kérdés marad, mi volt elõbb: a tyúk vagy a tojás?)
Hogy a Közép-Európában beragadó, és ott özönvizet okozó ciklonok valóban gyakoribbá váltak az elmúlt néhány évtizedben, azt jól mutatják a többször jelentkezõ, minden rekordot megdöntõ dunai zöldárak.
A meridionális jelleg túltengésének a szélsõséges csapadékviszonyok csupán következményei. Ezen tehát nem érdemes sokat rugózni, körmönfont statisztikai elemzéseket végezni. Inkább közvetlenül kellene rátekinteni a dologra, átnyálazni a múltbeli szinoptikai térképeket. Tudom, ez igen nagy munka, hiszen több ezer térképrõl van szó. És a meridionális és zonális, meg a sok átmeneti kép értékelése sok szubjektivitást hordoz, az eredmény pedig csak üggyel-bajjal számszerûsíthetõ. Mégis, véleményem szerint valahol itt kéne kapirgálni.
Bevallom, az elején tényleg nem értettem. Most már világos. Viszont úgy látom, hogy ez a hosszadalmas vita nagyon félresiklott. Amit Floo a "szorulásról és hasmenésrõl" szokott hangoztatni, az nagyon frappáns ugyan, de talán nem a legszerencsésebb módja az éghajlatingadozás demonstrálásának. Az aszályos és az árvizes idõszakok gyakori váltakozása a múltban is egyik fõ jellemzõje volt éghajlatunknak.
De Floo-nak mégis igaza van. Annyiban legalábbis, hogy az áramlási muszterek gyakorisága (legalábbis a nyári félév tekintetében) valóban megváltozott az utóbbi 25 évben az azt megelõzõ kb. 20 évhez képest. Határozottan gyakoribbá váltak az alig áthelyezõdõ, vagy stagnáló légköri képzõdmények, csigalassúsággal haladó, vagy veszteglõ frontok. Ennek közvetlen okát az alacsony nyomású teknõk dél felé való túlnyúlásában, a jet nagymértékû meanderezésében, azaz a meridionális jelleg elõretörésében látom ( és látja Floo is. Persze kérdés marad, mi volt elõbb: a tyúk vagy a tojás?)
Hogy a Közép-Európában beragadó, és ott özönvizet okozó ciklonok valóban gyakoribbá váltak az elmúlt néhány évtizedben, azt jól mutatják a többször jelentkezõ, minden rekordot megdöntõ dunai zöldárak.
A meridionális jelleg túltengésének a szélsõséges csapadékviszonyok csupán következményei. Ezen tehát nem érdemes sokat rugózni, körmönfont statisztikai elemzéseket végezni. Inkább közvetlenül kellene rátekinteni a dologra, átnyálazni a múltbeli szinoptikai térképeket. Tudom, ez igen nagy munka, hiszen több ezer térképrõl van szó. És a meridionális és zonális, meg a sok átmeneti kép értékelése sok szubjektivitást hordoz, az eredmény pedig csak üggyel-bajjal számszerûsíthetõ. Mégis, véleményem szerint valahol itt kéne kapirgálni.