Globális jelenségek
Egyrészt nem hiszem, hogy igaz a korabeli falusi életrõl írt véleményed. Azért volt fenntartható, mert nagyon lassú volt a fejlõdés üteme, nagy volt a halandóság, a természetközeliség pedig azért volt jellemzõ, mert (1) a lakosság nagy része vidéken élt, abból lehetett megélni (2) nem volt nagyon hova menni a természet elõl A tisztaság nem hinném, hogy jellemezte a régi falvakat, de ezt csak korabeli beszámolók (pl. betegségek terjedése) és városépítészet alapján mondom (csatornázás hiánya, felszíni ürülék-csatornák a középkorban stb.). Nem szabad abban a tévhitben élni, hogy az akkori festmények, vagy idealizált képek alapján nézett ki egy város. Az, hogy végre tudtak a tisztaságra idõt és energiát (meg emberi és anyagi erõforrást) fordítani, mindenképp azt jelenti, hogy a fejlõdés kellett ezekhez a lépésekhez is.
A korai kapitalizmus robbanása, és az esztelen, féktelen fejlõdés is egy idõszak volt, persze, de akkor még nem érezték azt, hogy ez így nem jó. Most már legalább e téren jelentõs a fejlõdés. Azt teljesen kizártnak tartom, hogy nem volt szemét. A középkortól az ipari forradalomig szerintem mocsok, szemét és egyéb undorító dolgok uralták a városokat és a falvakat. A mai idealizált képben nem hiszek, de még a római korról sem, ami ugye fejlettebb volt, mint a középkor (építkezés, infrastruktúra terén).
Nem véletlen, hogy 1000-tõl 1900-ig annyi tudós volt, mint az utóbbi 10 évben (oké, ehhez a népességrobbanás is hozzájárult): tudományra és kutatásra régen egyszerûen nem volt idõ és igény, valamint fejlettség (mert a tudósnak született elme pl. élete végéig a mezõn kapált, kitörési lehetõség nulla). Ma meg egyrészt megvan a kitörési lehetõség (a lakosság egy jó részében, persze nem mindenhol), plusz a fejlõdés igényli is a tudományba fektetett energiát. Vissza is érkeztünk az éghajlatváltozás és a kutatás témaköréhez: ha nem is pontosak az adatok, nem is megbízhatóak (~komolyan vehetõek) a klímamodellek eredményei, tovább kell nyomni ezt a fejlesztési irányt, mert a kereket se egyik napról a másikra találták fel. Sikerhez pedig csak és kizárólag bukásokon keresztül visz az út.
A kudarcokról mindig ez jut eszembe: Link mégis megy a próbálkozás tovább, hogy pl. üstökösre szálljunk le, és ha ezek a kudarcok nincsenek, sikerek sem nagyon.
A korai kapitalizmus robbanása, és az esztelen, féktelen fejlõdés is egy idõszak volt, persze, de akkor még nem érezték azt, hogy ez így nem jó. Most már legalább e téren jelentõs a fejlõdés. Azt teljesen kizártnak tartom, hogy nem volt szemét. A középkortól az ipari forradalomig szerintem mocsok, szemét és egyéb undorító dolgok uralták a városokat és a falvakat. A mai idealizált képben nem hiszek, de még a római korról sem, ami ugye fejlettebb volt, mint a középkor (építkezés, infrastruktúra terén).
Nem véletlen, hogy 1000-tõl 1900-ig annyi tudós volt, mint az utóbbi 10 évben (oké, ehhez a népességrobbanás is hozzájárult): tudományra és kutatásra régen egyszerûen nem volt idõ és igény, valamint fejlettség (mert a tudósnak született elme pl. élete végéig a mezõn kapált, kitörési lehetõség nulla). Ma meg egyrészt megvan a kitörési lehetõség (a lakosság egy jó részében, persze nem mindenhol), plusz a fejlõdés igényli is a tudományba fektetett energiát. Vissza is érkeztünk az éghajlatváltozás és a kutatás témaköréhez: ha nem is pontosak az adatok, nem is megbízhatóak (~komolyan vehetõek) a klímamodellek eredményei, tovább kell nyomni ezt a fejlesztési irányt, mert a kereket se egyik napról a másikra találták fel. Sikerhez pedig csak és kizárólag bukásokon keresztül visz az út.
A kudarcokról mindig ez jut eszembe: Link mégis megy a próbálkozás tovább, hogy pl. üstökösre szálljunk le, és ha ezek a kudarcok nincsenek, sikerek sem nagyon.