Úgy tudom, a polárfront hullámai a következõ okokból nõnek:
Egyrészt az egyenetlen Nap-besugárzás által elõidézett észak-déli hõgradiens sûrûséggradienst is elõidéz, ami miatt az azonos sûrûségû felületek az egyenlítõ felé lejtenek. Másrészt a föld forgása (Coriolis-erõ) miatt a klímaövek szélövezetei között matematikailag egy végtelenül éles határfelület (örvényréteg) jön létre, ami a mérsékelt és a sarki öv között a polárfront.
A polárfront mentén pozitív az örvényesség, és a két oldalán lévõ légtömegek keveredésekor ciklonális örvények jönnek létre. A közöttük lévõ területen az örvényesség megmaradása miatt jönnek létre anticiklonok, melyeket a polárfront északról megkerül (a polárfronton csak a ciklonok vannak rajta).
A sûrûség-lejtõkön a nyugati szél spontán hullámzásba kezd, ezek a topografikus Rossby-hullámok, de fontos, hogy ez nem a polárfront hullámzása. Viszont e hullámok polárfronthoz közeli részein "indukálhatják" a ciklonok kialakulását, hiszen ott az örvényesség eleve nagyobb a polárfronton.
Ugyanakkor a polárfront, mint örvényréteg, a forgó koordináta-rendszerben szintén spontán behullázik, ezek a planetáris Rossby-hullámok.
Természetesen ezek a jelenségek együttesen erõsíteni és gyengíteni is tudják egymást. Ha viszont a ciklonok és anticiklonok kialakulnak, akkor azok mozgásának lehet (kezdetben van) zonális, és lehet (kezdetben nincs) meridionális komponense. A meridionális komponens megjelenése a nyugati szélcsatorna topografikus és a polárfront planetáris Rossby-hullámainak nem egyforma sebességû haladása miatt fordulhat elõ. Az viszont igaz, hogy mindkét örvény (C vagy AC) mindkét irányú (É vagy D felé) elmozdulása a perdületmegmaradás miatt nyugat felé mozdítja el a képzõdményt, vagyis a zonális áramlás sebességéhez képest lassítja. E lassulás pedig a mozgási energia megmaradása miatt a ciklonok méretbeli növekedését, méghozzá É-D irányú elnyúlását eredményezi. Ezzel egyre nagyobb eséllyel alakul ki valamely - termikusan viszonylag homogén - földrajzi térség fölött jellegtelen nyomáselrendezõdés, mely segíti a blokkoló AC-k kialakulását.
A folyamat végén az elnyúlt, nagy méretû ciklonok kettészakadhatnak, és déli részük körül zárt áramlás alakulhat ki. Ez az a pillanat, amikor a polárfront "regenerálódik", különösen akkor mondhatjuk ezt, ha az északi "félciklon", ami rajtamaradt a polárfronton, elgyengül.

(Remélem jól emlékszem, hisz lassan 4 éve, hogy errõl tanultam).