Ha ugyanis sûrûn fordul elõ polárfronti expanzió, úgy a fiatal légnyomási depressziók, teknõkezdemények "ráfutnak" az öregebb teknõkre, azok ciklonjait magukba olvasztják, "visszaszívják" északra. Így a régebbi teknõk nem tudnak tovább nyúlni dél felé, ciklonjaik sem tudják befejezni a fejlõdésüket. Ezért van az, hogy télen, mikor a nagyobb meridionális hõkontraszt miatt gyakoribb a polárfronti örvényesedés és expanzió, a mi szélességünkön ritkábbak az elöregedett ciklonok (hidegörvények és cseppek), s ha vannak is ilyenek, lényegesen rövidebb ideig állhatnak fenn, mint az átmeneti évszakokban és nyáron.
Bárikus mocsárhelyzet, nagy térségre kiterjedõ minimális nyomásgradiens, ami tkp. a szinoptikai ciklus és ezzel együtt a ciklonfejlõdés végpontja, télen számottevõ élettartammal elõ sem fordul.
A polárfronti expanzió ritkábbá válásának okára csak tippelni tudok. Elvileg elõidézheti a meridionális hõkontraszt gyengülése, és a jet ezzel kapcsolatos lassulása.
Mindenesetre, ez a hipotézis jó összhangban állna az északi sarkvidék kismértékû felmelegedésével, amit az alacsony jégborítottságok is mutatnak. Ez valóban csökkenti a meridionális hõdifferenciát.
S egyben választ ad arra is, hogy a (sarkvidéki) felmelegedés miért jár az idõjárás szélsõségesebbé válásával az alacsonyabb szélességeken.
Az biztos, hogy a fentebb taglalt makrocirkulációs változás megváltoztatja nálunk a szokásos, mondhatni "klasszikus, tankönyvi" csapadékeloszlást. Dél, délkelet relatíve csapadékosabbá válik annak következtében, hogy ezeket a tájakat a mediterrán ciklonok csapadékzónája gyakrabban érinti. Északnyugat számára a kifejezett frontcsapadék volna kedvezõbb, ami régebben valamivel gyakoribb is volt, minthogy a gyakrabban képzõdõ, fiatalabb teknõk erõsebb nyugat-keleti impulzusa következtében többször fordultak elõ északnyugatról "áthúzó" frontok.
Mindenesetre feltûnõ, hogy mostanában milyen közönségesen kimarad Északnyugat-Magyarország a nagyobb esõzésekbõl, havazásokból.
Még annyit, hogy a meridionális túlsúly éppen az idei évben mintha némileg csökkenõben volna. "Izoterm" idõszakban vagyunk, a nagy sarki hidegbetörések és az erõs szubtrópusi melegáramlások is jó ideje elkerülik térségünket.
Nagyon feltûnõ ez a tavalyi állapottal szemben, mikor is a március végi tél után április legvégére itt volt a kánikulai hõség. Idén viszont "végtelenített" tavasz van, végsõ soron már február eleje óta. Persze még korai, hogy sommás véleményt alkossunk ebben a kérdésben. Lehet, csak "pillanatnyi" megingásról van szó, és aztán csõstül jönnek újra a szélsõségek.