Érdekes, tanulságos meglátások ezek. Ha jól értem, az az alapfeltevés, hogy a teknõk mostanában hajlamosak mértéktelenül megnyúlni dél felé, ezért gyakoribbá váltak az alacsony szélességeken stagnáló, ny-k-i áthelyezõdést már nem mutató (mediterrán) ciklonok, illetve a ciklonfejlõdés "késõ aggkorát" megérõ hidegörvények és hideg légcseppek. A szokatlan mértékû dél felé nyúlás egyben azt is eredményezi, hogy kifejezett meridionális áramlási muszterek jelennek meg, azok minden, az idõjárást szélsõségessé tevõ következményével.
Szinoptikailag még úgy is fogalmazhatunk, hogy mindennek oka a hemiszférikus nyugati áramlási szalag erõs meanderezése, azon mély hurkok képzõdése.
A hurkok kiképzõdése, megnyúlása nyilván idõigényes folyamat, így élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a "túlnyúlás" mögött a teknõképzõdés, a polárfronti expanzió
(a polárfronti gyors áramlási zónák és alacsony nyomás dél felé terjedése) RITKÁBBÁ VÁLÁSA áll.