Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#229074 - 2014-05-13 20:48:32)

A 1,5 héttel ezelõtti és a holnap kezdõdõ rendkívül szeles idõjárás között sokszor eszembe jutott egy Barátom írása egy másik fórumon, mivel 1,5 héten belül egy ilyen durva szeles idõszak ismétlõdik:


"Globális felmelegedés? Klímaváltozás? Szélsõségesebbé válás?

Az elmúlt évtizedben központi témává vált a „globális felmelegedés”. Szakcikkek százai, ezrei, tanulmányok tömege jelent meg errõl. A kutatók többsége hõmérsékletemelkedést és szárazságot prognosztizált az elkövetkezõ évtizedekre. Az északi féltekén, azon belül az európai térségben is valóban volt tapasztalható a 20. század utolsó évtizedében és a 21. század elsõ éveiben néhány tizedfokos középhõmérséklet emelkedés. Az ezen évek egyes évszakaiban bekövetkezõ átlaghõmérséklet-változások azt mutatják, hogy az éves középhõmérséklet emelkedés elsõsorban a nyári évszak magasabb hõmérsékleteinek volt köszönhetõ. Jóllehet a klímaelemzõk többsége utalást tesz az idõjárás szélsõségeinek szaporodására is, a köztudatba mégis elsõsorban az ivódott be, hogy már a jelenben is, de az elkövetkezõ idõszakban különösen, egy melegedõ klíma tanúi lehetünk. A nevezett idõszak éveinek részletesebb tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy sokkal inkább az idõjárás kiegyensúlyozatlansága, szabályozatlansága érhetõ tetten, mintsem az azt megelõzõ idõszakban tapasztalható viszonylagos kiegyensúlyozottság magasabb hõmérsékleti tartományban történõ megvalósulásáról lenne szó.
Amennyiben eltekintünk a többi klímaelemtõl, és kiemeltem a hõmérsékletváltozást vizsgáljuk, elfogadva a melegedés feltételezését, érdekes következtetésre juthatunk. Fentebb bemutattuk, milyen jelentõs középhõmérséklet különbségeket okoz a domborzat. Néhány tíz méteres magasságkülönbség akár az egész fokos tartományba emelheti ezt az eltérést. Az egyes évek között is jelentõs középhõmérséklet különbség van. Ez a tény azonban magában még nem feltétlenül befolyásolja egy adott földrajzi területen hagyományosan mûködõ mezõgazdasági kultúrák biztonságát és termésbiztonságát. Sokkal nagyobb jelentõsége van az ezen belül bekövetkezõ szélsõséges eseményeknek. Olyanoknak, amelyek valamilyen tekintetben a növénykultúrákra nézve bizonyos tûréshatárokat lépnek át. Hasonlóképpen, mint az inverziós jelenségnek köszönhetõ abszolút minimumokban megjelenõ különbségek, amelyek az átlagok közt meglévõ eltérésektõl függetlenül húznak választóvonalat adott fajnál a téli túlélési lehetõségeket illetõen. Az idõjárási eseményeket figyelemmel kísérõ gazdálkodó megtapasztalhatta az elmúlt években, hogy szélsõségesen meleg periódusokat hirtelen drasztikus lehûlések, teljesen száraz hónapokat özönvizek követtek. A rövidebb idõszakok ilyetén szélsõségei évjárat méretekben is jelentkeztek. Kimutathatóan gyakoribbá és súlyosabbá váltak a tavaszi fagyok, érzékelhetõen szaporodott a pusztító zivatarok és jégesõk száma. Ezek nyilvánvalóan jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az esetleges 4-5-6 tizedfokos hõmérsékletemelkedés, de akár ugyanekkora csökkenés.

Ha vizsgálni kezdjük, miben áll ez a klímajelleg változás, azt láthatjuk, hogy az utóbbi másfél évtizedben megszaporodott az úgynevezett „blocking” helyzetek száma az európai térségben. Ez azt jelenti, hogy az európai idõjárást alapvetõen meghatározó és szabályozó atlanti ciklonok szabad nyugat-keleti pályán történõ mozgását idõrõl-idõre szokatlan földrajzi helyeken kialakuló anticiklonok blokkolják. Ez a körülmény az idõjárási menet korábbi idõszakokra jellemzõ, úgynevezett „zonális” (szélességi körök mentén haladó ciklonpályák) jellegét „meridionális” (észak-déli) áramlásúvá változtatja.

beillesztett kép



9. térkép

A térkép (9. térkép) egy, az elmúlt évtizedben gyakran elõforduló szinoptikus helyzetre ad konkrét példát. Látható, hogy a sajátosan elhelyezkedõ légköri képzõdmények konstellációjában kialakuló áramlások mennyire éles és mély hullámokat képeznek észak-déli irányban. Ezek mentén idõrõl-idõre a szokásosnál hidegebb léghullámok jutnak el déli szélességekre és a megszokottnál melegebbek északiakra. Ezek nyomán a téli idõszakban extrém hidegek alakulhatnak ki a kontinens felett, nyáron pedig a keveredési határzónákban pusztító viharok keletkezhetnek. Szélsõségesen meleg idõszakokat szokatlanul hidegek válthatnak fel, átmenet nélkül.
Nem véletlen talán ezek után, hogy néhány évvel ezelõtt még szinte kizárólagosan melegedésrõl és szárazabbá válásról szóltak a kutatók jóslatai, mígnem néhány kivételesen csapadékos, árvízkatasztrófákkal tarkított, és Európa enyhébb klímájú, mediterrán és óceáni területének szélsõségesen hideg telû éve után egyenesen egy kis jégkorszak kezdetének víziója lát napvilágot.

A „józan paraszti ész” tapasztalati „agroklimatológiája”

Aki saját tapasztalataira hagyatkozva, különösen, ha gazdálkodóként figyeli nap, mint nap az idõjárási eseményeket, sõt azok következményeit a „bõrén érzi”, egyértelmûen valami korábbi rend felborulásaként élheti meg azt. A károkat okozó helyzetek súlyosságát még az a körülmény is fokozza, hogy a kárt okozó idõjárási események, furcsa módon, egy-egy adott perióduson belül egyazon térséget érintve ciklikusan makacsul reprodukálódnak, tetézve a már egyszer vagy kétszer bekövetkezett negatív hatást. Amennyiben valaki úgy vélné, hogy csupán benyomásokról van szó, annak érdemes lenne követnie például az idõszakos, évszakos, vagy éves csapadékadatokat és azokat összevetni a sokéves átlagokkal, különösen a korábban tipikus területi eloszlás tükrében. Ebben a tekintetben a gyökeres változás elsõdleges oka abban áll, hogy a gyakran blokkolt ciklonpályák miatt az éves csapadék jelentõs része úgynevezett „konvektív”, azaz meghatározott légköri helyzetekben helyileg képzõdõ csapadék, a korábbi évtizedek frontcsapadék többletével szemben. A ciklonok okkluziós frontjaiból származó csapadék sem föltétlenül mutatja a korábbi idõszak területi eloszlását, miután a ciklonpályák is változtak, sõt maguknak a ciklonoknak az eredete is, lévén, hogy arányaiban megsokasodtak, az úgynevezett „magassági hidegcsepp” helyzetek és a mediterrán ciklonok, amelyekre jellemzõ, hogy csapadékukat területileg koncentráltan bocsájtják ki, idõnként extrém mennyiségben, atipikus módon teremtve atipikus viszonyokat, soha nem látott idõjárási helyzeteket az érintett földrajzi területeken."