Amit én hiányolok a klímakutatásokból, az a szélsõségek gyakoriságának korrekt vizsgálata. Kérdéses megbízhatóságú átlagokból, azokra illesztett trendekrõl tömegével születnek publikációk - de tudományos körökben sem világos, hogy a kiugró értékek (T, csapadék, bármi) gyakorisága tényleg nõ, vagy a Föld benépesülése és a jobb kommunikáció miatt jön egyre több infó extrém eseményekrõl. Pedig a szélsõségek elõfordulása még egy pontatlanabb adatsorban (pl. plusz-mínusz 1 fokos hibájú T mérések vagy a szitálást, hószállingózást be nem mérõ csapimérõk esetén) is jól megfogható, és egy csomó, más tudományágakban bizonyított statisztikai módszer volna a vizsgálatukra.

Ne feledjük: ha van vagy lesz globális felmelegedés, önmagában az 1-2-3 fokkal magasabb T nem zavarna sok vizet. Az emberiségre ill. a természetre a fõ veszélyt az emiatt elõálló gyakoribb szélsõségek jelentenék.