Borka igazad van, én is Pesten születtem, 54 évig ott is éltem, szeretem a Természetet erdõben-vizen-levegõben-télen-nyáron, mégis ide költöztem a belvárosból. A nagyvárosok lakóit nem érinti annyira mindez, mert nem szembesülnek úgy a Természet problémáival mint a kisvárosok vagy falvak lakói (nameg a meteorológusok). A nagyvárosok lakói napról napra szinte nem is látnak mást csak szürke aszfaltot sivár betont és téglát csenevész zöld disznövényzettel körbevéve. Aki közvetlen a Természetben vagy a Természetbõl él, azt sokkal érzékenyebben érintik az ilyen problémák, érzékenyebben reagál rá, de a városlakók és a Természetben/Természetbõl élõk összhangja soha nem alakult ki igazán mert amióta világ a világ a "vidéki" az vidéki a "városi" az városi... Én nem szégyelltem a belvárosból "vidékre jönni" és a napi problémákkal küszködõ, azokat újra meg újra elszenvedõ földmûvesek jóvoltából nem függök annyira a Természettõl nevet A seregben nemegyszer hallottam "Édes fiam nem az a paraszt aki az eke szarvát fogja, mert az földmûves, hanem az aki kocsmai módon viselkedik, a földmûves mindennapi kenyerünket adja meg"
P.S. mielõtt valaki rámhördül, a kis vita során itt senki nem "parasztozott", pusztán mint "városlakó" és korosodó ember fejet hajtottam a mindnyájunkról gondoskodó földmûvesek problémái elõtt. Azok elõtt - akiknek egyszerû, de problémákkal teli munkája révén elcsomagolhatjuk útravalónkat ha egy napra kimegyünk a természetbe az égbolt vagy a növény- és állatvilág csodáit lesni; amire a földmûves ritkán ér rá, pedig napról-napra együtt él a Természettel. Csak egy kis kávé+pipa filózás volt mindez.