Azt ne felejtsük el, hogy az Alföld sem tökéletesen sík, pl. a Nyírség is az Alföld része, ahol a legmagasabb pont mintegy 100m-rel emelkedik a Tisza szinte fölé. Hasonló terület a Kiskunság, és a többi lösztakaró is. Itt bizony vannak olyan meredek lejtõk, ahonnan elfolyik a víz. Valóban vannak nagy területek, ahonnan nem folyik el a víz sehova, de ezek nem teszik ki az Alföld nagyon nagy részét. A szikesek vagy az árterek mikroformái tipikusan olyanok, hogy egy felhõszakadás vize elég nehezen hasznosul. Egyrészt a magasabb térszínrõl lefolyik az alacsonyabbra, még akkor is, ha a szintkülönbség csak centikben mérhetõ. Másrészt az alacsonyabb területen keletkezõ belvizek az aljnövényzetet betakarják, és így az nem kap levegõt, ami egyenesen pusztítani is képes. Emiatt olyan különbségek alakulnak ki a felsõ talajréteg vízellátottságában, hogy pl. a szikháton és a szikfenéken teljesen különbözõ lesz az aljnövényzet.
Tehát elég, ha a terület csak annyira nem tökéletesen sík, hogy néhány tíz centis magasságkülönbségek legyenek, s máris találni fogunk olyan helyeket, ahol észrevenni a különbséget a hirtelen lezúduló és a csendes csapadék hasznosulása között. Ahhoz, hogy a csapadékhullás fajtája ne okozzon problémát, olyan nagy méretû, tökéletesen sík területek kellenek, mint pl. a Nagykunság egy része, melyek azonban az Alföldnek is csak egy kis hányadát teszik ki.
Azt is meg kell jegyezni, hogy ha valahol egy belvizes terület van, abból jelentõs mennyiség visszapárolog a levegõbe anélkül, hogy a növényzet hasznosítaná.
Ha még azt is hozzávesszük, hogy a konvektív csapadékok (a légköri kényszerek (front, konvergencia, stb.) által irányított konvekciót leszámítva) szeretnek a hegyvidéki területeken hullani, akkor még inkább azt kell mondanom, hogy nem igaz az, hogy a konvektív csapadék hasonló mértékben hasznosulna, mint a csendes csapadék. Az biztosan igaz, hogy a hegyvidékeken a hasznosulás jelentõsen rosszabb, mint az Alföldön, de valószínûnek tartom, hogy legalább az Alföld nagyobb részén szintén van különbség.

Amiben a medencei helyzet látványosan hasznos tulajdonság, az a mélyben lévõ vizek esete, csakhogy ezeknek a vizeknek a nagyon nagy része nem a talajban, hanem sokkal mélyebben van (pl. termálvizek). Azokon a területeken, ahol a talajvíz hidrogeológiai okokból magas (forrásvidékek környéke pl.), ott a csapadék hatását ez elnyomhatja.
Így alakulhat ki olyan a helyzet, ami a saját példánk:
Tolmácson a déli dombok felsõ részein (ahonnan elvileg lefolyik a víz) sokkal jobban hasznosul a konvektív csapadék, mint nálunk északon a két patak völgyében, mivel a talaj délen egy zivatar után hamarosan telítõdik, míg nálunk elfolyik a víz a két patakon. A titok nyitja, hogy a déli dombokon olyan szerencsésen vannak betelepülve agyagrétegek, hogy a Szurdok utca fölött vízzel telítõdik egy réteg, ahonnan az alsóbb agyagrétegek fölött a víz az utca kertjeinek a talajába áramlik. (És az sem kell, hogy az utca mérhetõ csapadékot kapjon, elég, ha a domb kap valahol feljebb.) Nálunk lent meg a homokban nem marad meg, hanem elvezetõdik mélyebb rétegekbe, így a kertek a zivatar után hamar kiszáradnak.