A fenyõfõi õsfenyves õshonosságát illetõen némi vita van a szakemberek között. Utánanéztem a dolognak a net-en, a mérvadó források többsége szerint az ottani erdeifenyõ állomány részben telepített, de részben bizonyosan õshonos: reliktum a jégkorszak utáni nyír-erdeifenyõ idõszakból.
Magam azt tapasztalom, hogy az erdeifenyõ homoktalajon napjainkban is jól érzi magát a Kisalföldön is, sõt, szaporodni képes. Ebbõl két dolog következik: ez a faj nagyon nagy mértékben képes akklimatizálódni és/vagy a nyír-erdeifenyõ idõszak klimatikus viszonyai olyan döbbenetesen nem tértek el a maiaktól.
A botanikusoknak mindenesetre az a véleményük, hogy az erdeifenyõ természetes elterjedésének határa a Bakonyalján húzódik, ettõl keletre és délre ez a fa már nem õshonos, állományai mind telepítettek.
A fügével hasonló a helyzet annyiban, hogy termeszthetõségének északi határán vagyunk, elsõsorban az erõs téli fagyok, a kifagyás lehetõsége miatt.
Az ilyen határterületeken az adott faj megsínyli a kisebb éghajlatingadozásokat is.
Ebbõl következõen az idõnkénti tömeges megbetegedés, sõt kipusztulás sem ok arra, hogy belõle az éghajlat tartós, nagymértékû megváltozására következtessünk.