A cikk jó példája annak, hogy lehet helytálló megfigyeléseket helytelenül, sõt, tendenciózusan interpretálni, és a helytelen koncepció alátámasztására végül hamis, buta állítást felhozni.
Nem évek, de néhány évtized óta figyelem a balaton-felvidéki, bakonyi, kisalföldi feketefenyõ-állomány állapotát.
Ezek a fák valóban több helyen pusztulnak, de pusztulásuknak valamiféle kártevõ az oka, mely kedveli a nagy meleget. (Vagy pedig a nagy melegben manifesztálódik a kártétel)
Ha a hõhullám elõtt már lehullott pl. 500 mm csapadék a kérdéses évben, a néhány 35+ fokos maximumot hozó nap után akkor is tömegesen száradnak a feketefenyõk (és kisebb mértékben, az erdeifenyõk is)
Biztos, hogy a növényeket próbára teszi az erõs sugárzó hõ, a gyengébb, vagy eleve beteg egyedek elpusztulhatnak a nyári hõségidõszakokban.
De ez nyilván a múltban is így volt, önmagában ebbõl a ténybõl nem vonhatunk le messzemenõ következtetést a klíma változására vonatkozóan.
A cikk azon állítása, miszerint az elmúlt 3 év "rútul aszályos volt", teljességgel hamis!