Hogy konkrétabb legyek, gyakran emlegetik az AMO-t (Atlanti több évtizedes oszcilláció), mint egy olyan klímaingadozást, amely néhány évtizedes idõskálán (talán) az egyik legnagyobb amplitúdójú ingadozás, kb. 30-40 éves periódussal. Jelenleg az az álláspont, hogy nem tudjuk a fizikai magyarázatát, de az óceánfelszín-hõmérsékletek ingadozásával együtt a szibériai maximum viselkedése is jelentõsen változik a ciklus fázisaiban (valamint leHET, hogy a zonális vs. meridionális irányítású klímák közötti 20-30 éves billegés is emiatt van).
Az IPCC és társai által hangoztatott klíma-elõrejelzéseknek az lehet az egyik fõ buktatójuk, hogy ezt a jelenséget a klímamodellek nem nagyon tudták modellezni, és amíg a fizikai magyarázat nincs meg, addig egy sikeres modellkísérlet inkább lehet véletlen. Ez az, ami miatt ezek a klíma-elõrejelzések gyenge lábakon állnak.
Ha megnézzük a ciklust, kb. '60-'80 között volt a "leghidegebb", ahhoz képest már kb. 2000 óta ismét inkább a hideg fázisban kéne lennünk. Lehet, hogy a meleg fázis most egy kicsit hosszabbra nyúlt (ami lehet akár egy általános melegedés miatt is), de ha igaz az elmélet, és az AMO nem állt le, akkor lassan ismét hûvösebb 1-2 évtizedben kellene lennünk.
Persze ez erõsen belemagyarázás jellegû, hisz ha a fizikai okát nem ismerjük, akkor semmi mást sem, így minden csak statisztikai alapokon nyugvó feltételezés marad, csakhogy ahhoz meg túl kevés az adat.