Globális jelenségek
A levegõ széndioxid tartalmának homogén vs inhomogén eloszlása abszolút jogos kérdés. Túl a széndioxid termelõ tényezõkön (ipar, közlekedés), széndioxid fogyasztók is vannak, pl. növényzet, vagy nagy tömegû víz, melyben a légköri széndioxid egy része elnyelõdik (majd dinamikus egyensúlyi állapot áll elõ)
Kérdés, hogy ezen emittáló és elnyelõ helyek kétségtelenül egyenlõtlen eloszlása okoz-e számba vehetõ inhomogenitást a széndioxid koncentrációban. Véleményem szerint, ha vannak is (és valószínûleg vannak) helyi eltérések a levegõ széndioxid tartalmában, ezek nagyon csekélyek. Viszont csekély elmozdulások is jelentõséget nyernek, ha összehasonlító vizsgálatokat végzünk. Kérdés, hogy a mérõhelyen tapasztalt koncentráció növekedés egy, vagy több tényezõre vezethetõ-e vissza, illetõleg mik ezek a tényezõk. Én ugyanis nem vennék mérget arra, hogy a széndioxid koncentráció növekedése egy bizonyos helyen csak és kizárólag az ipari emisszió megnövekedésének az eredménye. Ebbõl a szempontból nagyon hasznos lenne, ha rendelkezésre állna a mérõhely az idõ-széndioxid koncentráció görbéje. Ez sok mindent elárulna: például, hogy monoton-e az emelkedés, vagy vannak idõszakos visszaesések. Tapasztalható-e periódikusság, és ha igen, milyen periódusidõvel.
Az is jogos felvetés, vajon mióta, milyen módszerrel, és hány helyen mérik a koncentrációt. Az ördög, mint tudjuk, a részletekben van. Nekem is van olyan érzésem, hogy nem kell azonnal, feltétel nélkül elfogadni az olyan állításokat, miszerint az ipari forradalom elõtt a széndioxid koncentráció 280 ppm volt, mostanra pedig 400 ppm-re emelkedett. Az elsõ értéket biztosan jégzárványokban mérték, a másodikat aligha. Itt az összehasonlíthatóság kérdése merül fel.
Az biztos, hogy a levegõnek, mint gázelegynek az összetevõi tökéletesen elkeverednek egymással. Nincsen, például, fajsúly szerinti elrendezõdés, még tartós szélcsend esetén sem.
Az is lényeges kérdés, vajon a magasság növekedésével, a levegõ ritkábbá válásával megváltozik-e annak százalékos gázösszetétele. Tudtom szerint nem, de ez is nyilván csak bizonyos határok között igaz.
Kérdés, hogy ezen emittáló és elnyelõ helyek kétségtelenül egyenlõtlen eloszlása okoz-e számba vehetõ inhomogenitást a széndioxid koncentrációban. Véleményem szerint, ha vannak is (és valószínûleg vannak) helyi eltérések a levegõ széndioxid tartalmában, ezek nagyon csekélyek. Viszont csekély elmozdulások is jelentõséget nyernek, ha összehasonlító vizsgálatokat végzünk. Kérdés, hogy a mérõhelyen tapasztalt koncentráció növekedés egy, vagy több tényezõre vezethetõ-e vissza, illetõleg mik ezek a tényezõk. Én ugyanis nem vennék mérget arra, hogy a széndioxid koncentráció növekedése egy bizonyos helyen csak és kizárólag az ipari emisszió megnövekedésének az eredménye. Ebbõl a szempontból nagyon hasznos lenne, ha rendelkezésre állna a mérõhely az idõ-széndioxid koncentráció görbéje. Ez sok mindent elárulna: például, hogy monoton-e az emelkedés, vagy vannak idõszakos visszaesések. Tapasztalható-e periódikusság, és ha igen, milyen periódusidõvel.
Az is jogos felvetés, vajon mióta, milyen módszerrel, és hány helyen mérik a koncentrációt. Az ördög, mint tudjuk, a részletekben van. Nekem is van olyan érzésem, hogy nem kell azonnal, feltétel nélkül elfogadni az olyan állításokat, miszerint az ipari forradalom elõtt a széndioxid koncentráció 280 ppm volt, mostanra pedig 400 ppm-re emelkedett. Az elsõ értéket biztosan jégzárványokban mérték, a másodikat aligha. Itt az összehasonlíthatóság kérdése merül fel.
Az biztos, hogy a levegõnek, mint gázelegynek az összetevõi tökéletesen elkeverednek egymással. Nincsen, például, fajsúly szerinti elrendezõdés, még tartós szélcsend esetén sem.
Az is lényeges kérdés, vajon a magasság növekedésével, a levegõ ritkábbá válásával megváltozik-e annak százalékos gázösszetétele. Tudtom szerint nem, de ez is nyilván csak bizonyos határok között igaz.