A mostani, hosszas vita konklúziójaként az fogalmazódott meg bennem, hogy a szóban forgóhoz hasonló éghajlatingadozások meglétének számszerû adatokkal való bizonyítása nagyon nehézkes és kétséges. Ha betévedünk a számok erdejébe, ott az átlagok, mediánok, szórások ingoványos talaján találjuk magunkat. Statisztikai kimutatást így is, meg úgy is lehet interpretálni:
számodra az derül ki az adatsorokból, hogy a szélsõséges hõmérsékletek, csapadékhozamok gyakorisága nõtt (nézetem szerint igazad is van), míg mások ugyanabból azt látják igazolva, hogy szó sincs ilyesmirõl -még kevésbé holmi periódikusságról.
Természetesen nem a mennyiségi analízis létjogosultságát akarom elvitatni, hiszen vannak olyan összefüggések a természetben, melyek enélkül rejtve maradnának. Azonban egy módszer esetén mindig vannak dolgok, melyek esetében az remekül beválik, másoknál kevésbé, és olyan is van, melynél teljesen csõdöt mond. Tudomásul kell venni, hogy nem minden bizonyítható be fekete-fehéren, mint a Pithagorasz-tétel a matematikában. Ez utóbbi mondatom nem is neked van adresszálva, alighanem egyetértesz ezzel a kitétellel. De vannak olyanok, akik túlhajtják a természettudományos egzaktságot: azt mondják, amit nem lehet igazolni, az nincs is...
Hogy az orvostudomány területérõl hozzak példát: olyan ez, mintha valaki azt követelné, hogy számszerûleg, statisztikailag differenciáljuk el például a kanyarót a fekete himlõtõl.
Határozzuk meg a kiütések átlagos átmérõjét, számszerûsítsük színintenzitásukat, és a nyert adatokból vonjunk le következtetést a betegség milyenségére vonatkozólag. Kicsit ilyen jellegûek voltak itt a fórumon az éghajlatingadozás statisztikai "megfogására" irányuló próbálkozások. Holott az orvos nem így diagnosztizál. A tünetek jórészt szubjektív megfigyelésére, azok összefüggéseire támaszkodik, nemkülönben az összbenyomásra, amit a beteg kelt, és persze sokéves tapasztalatára. Sajnos -vagy hála Istennek- az idõjárás nem holmi technikai apparátus, melynek viselkedését kvantitatíve teljes mértékben, és jól megfoghatjuk. Sok tekintetben olyan, mint az elõbb említett beteg.
Egészen pontosan, itt általában hiába keresünk egyetlen, abszolút bizonyító erejû tényt. Kis tények vannak, melyek önmagukban nagyon keveset, vagy semmit sem bizonyítanak. Összességükben azonban, minthogy gyakran határozottan mutatnak bizonyos irányba, legalábbis sokat sejtetõek.
Aztán az is eszembe jutott, hogy nem kéne a dolgot a szélsõségekre kihegyezni. Túl a statisztikai interpretáció kétességén, ezek (ha vannak) csupán következmények -következményei a meridionális áramlások túlsúlyának, a légköri képzõdmények lelassult áthelyezõdésének. Tehát, inkább a szinoptikai térképek archivumában kellene kutakodni.
Sajnos, itt is nagy nehézség jelentkezik. A muszterek egy része teljes egyértelmûséggel meridionális, más részük ugyanolyan egyértelmûen zonális. A többi viszont hibrid: ha akarom ebbe, ha akarom abba a kategóriába tartozik, a megítélés elég szubjektív.
Az ilyen cirkulációs képeket statisztikailag feldolgozni- hát, több mint rögös út.
Szóval, úgy néz ki, ez a zonális kontra meridionális korszak probléma kemény dió, nem egykönnyen adja meg magát.
Egyébként nekem sincs szemernyi kétségem sem az eltolódás valódiságáról, mégis, mikor valami vizsgáló eljárással közeledik felé az ember, az egész problematika kicsúszni látszik a kezébõl.