A Bakony nagyon marasztaló tud lenni, amikor mi fenn voltunka Kõrisen meg Bakonybélben, elõttetek egy héttel kb., már régóta nem volt esõ, mégis bõven voltak az erdõben pocsolyák, és az avar alatt is igen csúszós volt a hegyoldal. Amikor elõször jártam a pénzesgyõri Tilos-erdõben, akkor is valamikor tavasz eleje volt, pontosan meg nem mondom, de márc. közepe lehetett, s bizony akadtak igencsak sáros részek akkor is. Hárskúti kolléganõm szokott beszámolni az erdei utak járhatóságáról, s bizony néha igen elcsodálkozom, hogy milyen sokáig képes megõrizni azt a kevéske csapadékvizet a Bakony talaja. Nálunk Veszprémben 3-4mm csapit két óra alatt eltüntet a szél meg a dolomit, odafenn még két héttel késõbb is nyoma van. De ez az erdõ szerencséje!