A numerikus modellek nagyon szépen leírják a légkör közepes idõtávú folyamatait, a magasabb légrétegek viselkedését. Más lapra tartozik, hogy a légnyomás, légáramlás és a hõmérséklet 2 héten túli prognosztizálására a módszer alkalmatlan, és a talaj közeli mikroklímát sem igazán tudja "megfogni". Ez utóbbiak tekintetében nem beszélhetünk teljes egzaktságról, matematikai alátámasztottságról. Ami természetesen nem ok arra, hogy a meteorológiát ne tartsuk igazi, komoly tudományágnak. A meteorológia részben matematikai, mérnöki diszciplinává vált napjainkra, részben azonban megmaradt experimentális, megfigyelõ-leíró tudománynak. Manapság is tág tér nyílik benne a jó szemû, érzékeny megfigyelésnek.
Ezzel el is jutottunk a profizmus kontra amatõrség kérdésköréhez. Teljesen igaz, hogy a mûvelt embernek az akadémikus tudomány nemegyszer szürkének, rigorózusnak tûnõ módszereit kell támogatnia a színes fantazmagóriákkal szemben -hacsak nem akar bolondot csinálni magából. De ugyanúgy igaz az is, hogy az egzaktság követelménye nem jelenthet szûkkeblûséget, szûkagyúságot, korlátolt gondolkodást, avagy inkvizitori lelkületet.
A tudománytörténet számos példát tart számon, mikor igenis az amatõrnek, a "deviáns", az "eretnek" nézetek hordozójának lett igaza az akadémikussal szemben. Klasszikus esete Schliemann, aki kiásta Tróját, melyet "céhbeli" tudós kollégái nem is kerestek, mert a Homérosz által leírtakat mesének tartották.
A másik Einstein és a relativitáselmélet. Az kísérleti fizikusok megállapították, hogy a fény sebessége vonatkoztatási rendszertõl függetlenül állandó -s ezzel összedöntötték a newton-i fizika épületét. "A tudomány aprómunka, team-munka, nincs helye benne holmi intuiciónak, ötletelésnek." Einstein is vélekedhetett volna eképpen, s akkor lehet, aprómunkában még vagy százszor elvégezték volna a team-ek a kísérletet, és nem lehetetlen, kissé megmanipulálták volna az eredményt, hogy maradhasson a newton-i mechanika.
De jött a felelõtlenül ötletelõ Einstein, aki úgy oldotta fel az ellentmondást, hogy feltételezte: nem azonos sebességgel múlik az idõ az egyes vonatkoztatási rendszerekben.
Minõ képtelen fantazmagória! Ráadásul nagyon sokáig nem lehetett kísérletileg leellenõrizni az elméletet. Mikor már lehetett, kiderült, hogy Einsteinnek száz percentesen igaza volt.
Olyannyira, hogy pl. a tévé-képcsöveket a relativisztikus tömegnövekedés figyelembe vételével méretezik már azóta.