A szélsõséges és a kiegyenlített (meridionális túlsúlyú-zonális túlsúlyú) idõszakok ügyében kezdetben az volt a tervem, hogy elmondom a saját tapasztalataimat. De látván, milyen irányba ment el a vita, úgy döntöttem, hogy nem ezzel fogom kezdeni az írásomat.
Több fórumozó véleménye szerint amirõl nincsenek mért, s statisztikailag kielemzett adatok, arról nincs mit vitázni. Az idõjárás jelenségeinek megítélése mérés nélkül szubjektív, tendenciák nem állapíthatók meg, az ember emlékezete torzít, csal.
Elõre bocsájtom, véleményem szerint is sok igazság van ebben a vélekedésben. A természettudomány okosan kidolgozott, számtalanszor helyesnek bizonyult metodikáját nem nélkülözhetjük a meteorológia területén sem. Korrekt mérések, az adatok megfelelõ kezelése, helytálló fizikai modell, s ennek helyes matematikai megformulázása, a számítások eredményeinek szakszerû értelmezése -ennyi kell csupán, és igazak leszünk...
Hát ennyire azért nem szép a menyasszony, s ne vegye senki rossz néven tõlem, ha most az ördög ügyvédje leszek.
Az elsõ, és véleményem szerint hatalmas probléma a mért adatok megbízhatósága. Errõl sokat olvashattunk már a fórumon, elsõsorban Floo barátunk tollából. Mondhatnánk, már a könyökünkön jön ki az egész... Mondhatunk ilyet, de attól még nagyon-nagyon jogosult a kétkedés. A teljesen egzakt tudományokban (fizika, kémia) alapvetõ feltétel, hogy a kísérletet standard, azaz mindig ugyanolyan körülmények között, azonos paraméterek mellett kell tudni elvégezni, és annak reprodukálhatónak kell lennie. Vajon tudják-e teljesíteni ezt a feltételt a meteorológiai mérések? Aligha! Az igaz, a mûszereket, s azok elhelyezési módját régen standardizálták már. De egyrészt megváltozhat a mérõhely mikroklímája: lehet, 30 éve az még a városon kívül volt, azonban az urbanizáció, az építkezések folytán mára bõven a városon belülre került. Most már a hõsziget területén van, ráadásul a megsokszorozódott autóforgalom, a rengeteg forró kipufogógáz miatt ez a hõsziget mostanában sokkal "pirosabb", mint volt 30 évvel ezelõtt. Bizonyos társaink szoktak élcelõdni a "klímaváltozás" és az aszfalt viszonyán -ez azonban szemernyit sem változtat azon, hogy a nagyvárosi mikroklíma és a hõmérsékletadatok összefüggése fogós kérdés a meteorológia tudományában.
Másrészt hihetetlen mértékben bõvült a mérõhálózat, az új mérõhelyek között számosnak különleges mikroklímája van. Például az utóbbi évek hidegrekordjait rendre Zabar hozza, mely tudtommal viszonylag új pontja a mérõhálózatnak. Gondoljuk csak meg, mennyire lenne helytálló, ha valaki ebbõl éghajlati tendenciát próbálna kiolvasni.
A kiterjedõ mérõhálózat miatt sem felelnek meg a meteorológiai mérések a standard kísérleti elrendezés követelményének. Klimatológiai összehasonlításokat így csak nagy fenntartásokkal tehetünk.
Azt sem hallgathatom el, hogy bizonyos adatok helytálló voltában erõsen kételkedek. Nemrégiben hosszas párbeszédet folytattam Witch-el 1986 novemberének jellegét illetõen. Õ volt olyan kedves, és sok adatot hajtott föl a számomra, melyekbõl az derült ki, hogy ez a hónap "kellemes meleg, ködpárna nélküli" volt. A napfénytartam viszonylag magasnak adódott, és több alkalommal is volt csapadék a hónapban. Nos, aki ezen adatok alapján próbálja elképzelni 1986 novemberét, teljesen fals képet alkot magának. Az elsõ dekád valóban teljesen felhõtlen volt, s köd nem lévén, a napfénytartam közel egyenlõ volt a csillagászatilag lehetségessel (ez vitte fel az átlagot) De aztán, nov. 7.-ét követõen jött a tartós köd és a stratus, a nap csak ritkán volt látható, és nagyot zuhant a hõmérséklet is. Tipikus nyirkos, ködös, hideg késõ õszi idõ jellemezte 1986 novemberének kétharmad részét. A több alkalommal elõfordult csapadékhullások közül csupán egyetlenegy volt az esõ, a többi pedig ködszitálás. S ebben az esetben nem lehet az én rossz emlékezõtehetségemre hivatkozni, mert egyetemistaként Budapesten nemcsak átéltem a hónap idõjárási történéseit, de feljegyzést is készítettem róla. A feljegyzést a Visszatekintõben közzé is tettem.
Szóval, a szavahihetõség mellett felmerül az egyébként helyes mérések által nyert adatok interpretációja is, mely a látszat ellenére bizony kifejezetten nehéz mesterség. A statisztikáról annyit, hogy a vicces mondás szerint azzal mindent be lehet bizonyítani, meg mindennek az ellenkezõjét. S ha ez tréfás túlzás is, de én is úgy látom: ugyanazokból az adatokból nemcsak egyféle következtetés adódik.
A következõ kérdés a légköri folyamatok matematikai leírása. A fizikus és a kémikus hozzá van szokva ahhoz, hogy a folyamatokat kvantitatíve is leírja, amit nem tud matematikailag megformulázni, az gyanús neki. Nagyon helyes egyébként, ha valaki az ilyenfajta egzaktságra törekszik, de ennek nyilván megvannak a korlátai. Véleményem az, hogy ebbõl a szempontból a meteorológia valahol a teljesen egzakt fizika és a jobbára nem egzakt biológia között helyezkedik el (Mindjárt folytatom)