Még a május/júniusi özönvíznél vicceltem azzal, hogy újra kell rajzolni hazánk térképét. Most nem viccelek.
Ám továbbra is tartom, hogy nincs ebben semmi új, semmi extrém, csak rég volt ilyen helyzet utoljára. Ha végignézzük az elmúlt ezer évet, akkor a Kárpát-medence földrajza és vízrajza bizony errõl szólt: változások, ingadozások, idõrõl-idõre megjelent a víz, majd eltûnt újra. Szélsõséges esetekben a Fertõ és Velencei tavak is kiszáradtak, máskor pedig a partmenti településeket is "odébb kellett vinni". A folyóink szélsõséges vízhozamokat képesek produkálni. Lehet, hogy ismét egy csapadékos, vizes periódus áll elõttünk. Mi történik? A Kárpát-medencében jelentõsen megnõ a vízzel, vízes területekkel borított területek aránya. Híres szikes tavaink akár évtizedekre/századokra megszûnnek szikesek lenni. A mélyebb területeken kialakított szántókat víz borítja és az élõvilág elképesztõen gyorsan, néhány év alatt átalakul. Öt éve még kukorica nõtt, most nád, meg hal.
Az ember ha talált egy kiszáradt medret, akkor igyekezett azt felhasználni, azaz beszántotta, vagy odaköltözött. A terület eredeti funkcióját pedig hamar elfelejtette mindenki, senki sem gondolta, hogy a láp, ami most elment egyszer visszajöhet. Néhány éve még a Rábát gondolták a Balatonba vezetni vízutánpótlás címén, most pedig senki sem tudja, hogyan vezessék el a rengeteg vizet a tóból.
Ez van. A Kárpát-medence egy nagy mocsár, csak kiszáradt pár száz évre. Gondolkozzunk haltenyésztésben és megalomán korcsolyapályák üzemeltetésében. nevet