Sok évszázaddal ezelõtt a népvándorlás nem volt olyan nehezen megoldható dolog, mivel nem voltunk sokan a Földön. Így több száz kilométert tudott haladni egy-egy népcsoport, mire a szomszéd népek tagjaival találkozott volna. Fõleg Eurázsiában ráadásul nem nagyon voltak háborúk, mert az itteni népek nem voltak annyira hódító típusok akkor még. Európában az egykori Római birodalom határáig gyakorlatilag kevés komoly konfliktussal el lehetett jutni.
Ha napjainkban - tegyük fel - megemelkedne a tengerszint, akkor a parti városok lakói igenis följebb vándorolnának, csak ez ma nem úgy megy, hogy "szedem a sátorfámat". Ha egy ország lakóinak így a saját országukat is el kellene hagyniuk, az elsõ méterek után a szomszéd ország népének milliói állítanák meg õket. Ez az(!) amire azt mondjuk: ma már nem férünk el a Földön.

Ha a melegebb éghajlat miatt a mai periglaciális, glaciális területeken bizonyos élõlények CO2-t kezdenének termelni, az egyáltalán nem biztos, hogy a CO2-szint növekedését okozná. Ugyanis a CO2 a Földön elõször is eloszlik egyenletesen, másrészt (attól függõen, hogy a növényföldrajzi övezetek hogyan módosulnak) adott esetben jóval bujább növényzet jelenhet meg sok helyen, ami viszont a CO2-t fogyasztaná. Hogy az egyensúlyi CO2-szint merre változna, azt nehéz megmondani, de az biztos, hogy a szén körforgása felgyorsulna (ahogy azt már írták elõttem).