Így van!
Nagyon jó meglátás, én ezt már többször leírtam évekkel ezelõtt, meg 1,5 hónapja nyilatkoztam egy helyi Tv-nek a klímaváltozásról, ott is azzal kezdtem, hogy mindenki el van foglalva a szén-dioxiddal, a metánnal, az üvegházhatással, légszennyezéssel, a tengerekkel, óceánokkal, jégsapkákkal, csak magával az idõjárással foglalkoznak keveset!
Most, hogy már a vakok szemét is kiszúrja, mostanában már egyre gyakrabban hozzák elõ, de nem túl nagy meggyõzõdéssel!
5-6 évvel ezelõtt írtam már itt a MetNeten, hogy ami nagyon látványos változás, az a nyugati irányítás, az atlanti frontok számának drasztikus csökkenése, és ezzel párhuzamosan az anticiklonok számának drasztikus növekedése.
És nem csak a számuk változik, hanem az erõsségük is: a nyugati frontok gyengék, általában el sem érik az Uralt, valahol elakadnak, míg az anticiklonok bivalyerõsek, és hetekig, hónapokig egy helyben tanyáznak.
Ez nem volt mindig így!
Az 1960-1990 közötti idõszak merõben más volt, akkor dinamikusabb volt a légkör.
Ezt mindenféle adatsor nélkül is rendkívül szembetûnõ.
És ezek következménye az a rengeteg szélsõség, amivel találkozhatunk.


A visszacsatolásokkal kapcsolatban egy érdekes dolog, amin épp ma gondolkodtam el.
Mivel növényekkel, gyümölcstermesztéssel foglalkozom, így ezeken keresztül vizsgálva érdekes, hogy pont azért nincsenek nagy katasztrófák a szélsõséges idõjárás miatt, mert ennyire szélsõséges a klíma.
Például volt a 2010-es csapadék maximum rekord.
Utána jött a 2011-es és 2012-es év rendkívüli szárazsága (errõl egy mai írásom Link ), ami azért nem okozott katasztrófát, mert a megelõzõ szélsõség, a 2010-es csapadék maximum rekord után volt a talajban nedvességtartalék.
Ha ez a két aszályos évet nem a 2010-es év elõzi meg, hanem egy átlagos év, netalán egy kicsivel átlag alatti, akkor minden bizonnyal sokkal durvább lett volna, teljes erdõk száradtak volna ki.
A 2012-es év aszálya szeptember elejéig tartott, az akkori csapadék képes volt beindítani a növényeknél a késõi növekedést, ami felborította a biológiai egyensúlyukat, ugyanis így elvileg nem lett volna elég idõ a késõn induló hajtások beérésére.
Mivel azonban az õsz egészen december elejéig kitartott enyhe idõvel, így mégis volt idejük a növényeknek idejében befejezni a vegetációs ciklust.
Tehát az egyik szélsõség okozta problémákat a másik szélsõség enyhítette.
Ha ez a mostani, szeptember óta tartó "mindennapos esõk öve" helyett "minden másodnapos esõk övét" (mivel szeptember óta átlagban minden második nap van csapadék) idézõ idõjárás elõtt nem két aszályos év van, akkor a Dunántúl egyes területein már most úsznának a földek.
Ha ez a mostani rendkívül havas periódus nem a január elejéhez képest nagyon meleg talajra esik és nincs agyonázva a talaj, ami növelte a talaj hõtartó képességét, akkor valószínû megdõlt volna a síkvidéken valaha mért legnagyobb hótakaró rekordja.
A 2009-es és 2010-es decemberi genovai, a 2012-es februári és a mostani nagy havazások után pont azért nem tudott nagy hideg kialakulni, amiért a 30-40 centi havak estek, és annyira erõs volt a ciklonképzõdés, hogy nem bírt kiderülni.
Amennyiben az elmúlt 4 tél ezen 4 eseménye miatti vastag hótakaró után 2-3 napra kiderült volna az ég, veszélybe került volna a Miskolc-Görömbölytapolca által tartott -35 fokos rekord.
Február 9-én ez nem teljesen zavartalan éjszaka lement Baján -26 fokig a hõmérséklet, Dél-Baranyában a fagyzugokban -28-30 fokos értéket sejtetõ fagykárok keletkeztek diófákban és cseresznyefákban.
Ha az a hideglevegõ nyugalomba jutott volna 2-3 napig, akkor a 2010-es, 2011-es év után a 2012-es is hozott volna egy abszolút rekordot a napfényrekord mellé.
És persze-persze, a rekord tudjuk mennyire rekord, az omsz adattára tele van fel nem dolgozott adatokkal, a mérési hibák és ezer másik dolog van, amiért ezeket a rekordokat óvatosan kell kezelni....de!
Még így is feltûnõ ez a szélsõségesség!