Érdekes lenne a klímaváltozással oly módon is foglalkozni, hogy bizonyos konkrét idõjárási események gyakoriságát vizsgáljuk. Olyanokra gondolok, mint hogy egy évben hány front jött NY/ÉNY/É/stb. felõl, hány mediciklon alakult ki telente, hány sarki/szibériai hidegelárasztás volt Közép-Európában, hány brit/skandi/akármilyen blocking AC alakult ki.
Két dolog miatt nehéz ezt megoldani: egyrészt nehéz definiálni õket. Pl. a blockingot Gyuró György is vizsgálta, neki is van definíciója, de nyilván, ha én mondjuk egy nappal rövidebbre veszem az AC életét, akkor más statisztikát kapok (ami akár nem is hasonlít az eredetire). Ez a "szabadság" pedig rendkívüli módon elbonyolítja a kutatási módszertant, megnehezíti két hasonlónak vélt statisztika összehasonlítását.
Másrészt egy-egy ilyen fogalmat nehéz általánosítani. Pl. a "hány szibériai hidegelárasztás" kérdését nehéz lenne Amerikában, vagy pláne Dél-Afrikában feltenni.
Mindezekkel szemben az ilyen-olyan "globális átlag-hõmérséklet", "globálisan átlagolt csapadékösszeg", és hasonló indexek azonnal átfogó képet adnak az egész Föld éghajlatáról, legalábbis mi ezt gondoljuk. Mindenesetre azt berakom egy klímamodellbe és az meg egybõl kidobja az eredményt. Ezért ez a módszer elterjedt, s mivel azért itt is sokféleképpen lehet vizsgálódni, könnyû új dolgot kitalálni e módszerhez ragaszkodva.

De legyünk egy kicsit merészebbek.
Végezzük el az északi mérsékelt övben a klíma részletes kiszámítását háromszor, három különbözõ idõjárás-típus figyelembevételével. Egyszer akkor, amikor Európa és az Észak-Atlanti-térség nagyobbik részén meridionális volt az áramlás 500hPa-on. (Ezt le kell fixálni, például úgy, hogy a terület legalább 80%-án legfeljebb 45°-kal tér el a szélirány a meridionálistól). Egyszer pedig akkor, amikor zonális (legalább 80%-án NY-K-tól max 45°-os eltérés). A harmadik azért kell, mert a két definíció között önkéntelenül is hagyunk egy "rést", amit elnevezhetünk akár vegyes irányításnak (pl. a félblocking valószínûleg ilyen vegyes lenne).
(Ezzel máris felmerül az a probléma, hogy az idõsor nem folytonos. De semmi baj, akkor csak olyan statisztikai elemeket számoljunk, ami erre nem érzékeny (pl. teljes átlagok, stb.). Ez némileg növeli a statisztikus hibát, adatsortól függõen, de általában valószínûleg nem jelentõsen.)
Jellemezzük a klímát a Kárpát-medencében a három esetben. Valószínûleg a híresen késõn tavaszodó Zalai-dombság ( laza ) esetében három egymástól teljesen különbözõ jellemzést kapunk. Meg kell nézni, hogy a Kárpát-medencéhez képest mindhárom esetben késõn tavaszodik-e, és csak eltolás figyelhetõ meg, vagy mikroklímára is teljesen mást kapunk a medencén belül. Én az utóbbira tippelnék.
Ezen kívül nézzük meg, hogy az elmúlt száz évben a háromféle klímánk melyike mutat az északi félgömbön "globális felmelegedést", és mennyire erõsnek adja. Könnyen lehet, hogy nem is lehet összehasonlítani õket. Ez alapján döntsük el, melegedés van-e, vagy nem. A konklúzió: ahhoz, hogy ezt el tudjuk dönteni, azt kell megnézni, vajon a jövõben melyik idõjárás-típus lesz a domináns. (Ebben a példában itt az AMO jön elõ: elõbb meg kell értenünk az AMO-jelenséget ahhoz, hogy tovább tudjunk gondolkodni, addig akár le is állhat az effajta klímakutatás.)
Ez a három klíma tehát olyan három klíma, ami függ az idõjárástól. Ha egyben végezzük el a számítást, akkor a három eset (eset-darabszámmal súlyozott) átlaga lesz az átlag, a szórások négyzetének átlaga lesz a szórás, és így tovább. Ezeknek a trendjei pedig az egyes esetekben számolt trendek és eset-darabszámok valamilyen bonyolultabb függvénye lesz. Most jön a lényegi mondat: az egyben kiszámolt klímából nem lehet rekonstruálni külön-külön a háromféle klíma semelyikének semmilyen paraméterét. Tehát ha a különbözõ idõjárás-típusok eseteinek relatív gyakorisága változik, az kapásból borítja a klíma-trendeket.
Még egy feltûnõ következmény, hogy elõfordulhat olyan hely, ami tök ugyanazt a klímát (átlagT, csap., stb. értékeket) produkálja (a statisztika szerint) a zonális és a meridionális esetben. Vagyis, ha 30 év zonalitás után hirtelen meridionálisba vált az idõjárás, abból lehet, hogy nem éreznek meg semmit. (A szélirány azért nem árulkodó nekik, mert példámban direkt az 500hPa széllel definiáltam.)

Valami ilyesmire gondolok: adott idõjárási helyzetekben elõforduló értékek klímáját kellene megcsinálni. Ez a földi légkörben lévõ visszacsatolások mûködésének megértéséhez talán közelebb vihet, ugyanis így szerintem könnyebben fel lehetne fedezni egyes visszacsatolásokat valamely konkrét idõjárás-típus során bekövetkezõ felerõsödõ hatásának kimutatásával. Hiszen épp ezek (is) azok, melyeket a klíma jelenlegi számolási módszerei elmosnak.