nao: olvastam én is, de nagyon kíváncsi volnék a cikk eredeti forrására, ugyanis tapasztalataim szerint a magyar fordítások sokszor pontatlan kifejezéseket használnak, ami miatt kacsaszagúnak tûnnek a valóban megalapozott hírek is. (Sajnos oroszul nem tanultam meg tisztességesen, így ez kizárva...)
Tegyük fel, hogy a hír igaz. Nézzük, mi mit akar jelenteni benne.
Mit értenek "kozmikus sugárzás" alatt? A periodicitás miatt elsõsorban a naptevékenységre gondolok, ahol a 11 éves periódus régóta ismert, illetve ennek a ciklusnak bizonyos hosszabb léptékû változásai - extra jelentõs napfoltminimumok, pl. az ún. Kis-Jégkorszak idején volt Maunder minimum, mikoris szinte egyáltalán nem voltak napfoltok, rendkívül jelentéktelen volt a sarki fények kialakulása - , amik azonban messze nem ilyen periodikusak. (A kozmikus háttérsugárzás a maga 2,73 Kelvinjével állandó.
Ami bezavarhat, az egy közeli szupernóvarobbanás, ám ez nem túl gyakori jelenség) Egészen õszintén megmondom, hogy tudomásom szerint más jellegû periodikus _külsõ_ sugárzásbéli intenzitás-változás nem nagyon van. Ami a Földet ért sugárzásban bárminemû periodicitást még okozhat, az a mágneses mezõnk változása, errõl viszont nincsenek olyan pontos adatok, amik segítségével hosszú távra tudnánk visszanézni.
Tehát a napfolttevékenység klimatikus hatása megnyilvánul, az tény, ezt dendrokronológiai és jégmintákbéli vizsgálatokkal rég bebizonyították, a 11 éves ciklus gyönyörûen végigvezethetõ visszafelé az idõben (néhány évtizede tengeri algákban is felfedezték a ciklus növekedésbeli lekövetését). A beérkezõ kozmikus sugárzás (konkrétan a napszél) valóban befolyásolja a felhõképzõdést, így az idõjárást. Azonban azt önmagában nehezen tudom elképzelni, hogy egyéb hatással való összeadódás nélkül lehet a sugárzásnak komolyabb klimatológiai hatása. Az elõfordulhat, hogy a nevezett orosz tudósok a Maunder minimumhoz hasonló jelenségre céloznak, azonban nem értem, mire alapozzák a jóslatot?
Másrészt azt hiszem, még ha az igazságtartalma megfelelõ is egy ilyen nyilatkozatnak, ez csakis a szennyezõk malmára hajtja a vizet, mivel elõtérbe helyezi az éghajlatváltozás szempontjából fontos kozmikus hatásokat az emberi tényezõkkel szemben. Amennyiben valóban a kozmikus hatások okozzák a jelenlegi felmelegedést (avagy az idézett cikk szerint épp lehûlést), nincs mit tenni, ám ez nem jeleti azt, hogy tovább kell pöfögtetni a kéményeinket a légkörbe. Tény és való, hogy egyelõre nem lehet eldönteni, hogy miattunk, vagy a Nap miatt változik a klímánk, mindkét hatás mellett sok bizonyíték van.