"A földi fajok 99 %-a az évmilliók alatt egyébként már kipusztult (képtelenek voltak alkalmazkodni) és fura módon még élünk, sõt rengetegen..."
Ez valahogy nem jó. A földi fajok 99%-a alatt melyik fajoknak melyik 99%-át érted? Ha megszámoljuk, hogy a valaha élt (élõ és kihalt) fajok összesen hányan vannak, és összesen hány halt ki közülük? Vagy hogy? Akárhogy is, nekem ez a 99% nagyon magasnak tûnik.
Másrészt: az sem mindegy, hogy a mai embert mióta tekintjük élõnek. Hiszen, ha jól emlékszem, a ramapitecus, australopitecus és társai még talán jobban hasonlítottak a ma élõ gorillákhoz, mint hozzánk, pedig õk sem évmilliók óta vannak/voltak a földön. Tehát a mi életünk nem vethetõ össze a régen kihalt fajokkal. (Igazából nem is nagyon értem ezt a mondatodat.)
Egyébként nagy igazságokat vélek felfedezni mondandódban nevet .

Szeke:
Úgy tudom, napjainkban a Kárpát-medence (de legalábbis Magyarország) erdõterülete lassan növekszik, mert ma (már?) kevesebb a fakitermelés, mint a telepítés.
"Amit állítasz,az - már megbocsáss - baromság." Attól, hogy az elõtte írtak igazak, még szerintem nem biztos, hogy ez a mondat is igaz. Ugyanis valóban: a földtörténet legvirágzóbb élõvilágai a meleg idõszakokban voltak. Elég ha csak pl. az Ediacara faunát említem? A nagy kihalások pedig összefüggtek valamilyen lehûléssel (és elsõsorban nem a Perm és Kréta végire gondolok), pláne eljegesedéssel. Hiszen az élõlények a jég hátán nem tudnak megélni, és a jegesedõ területek környezetében megindul a kihalás. (Kár hogy nem jártam végig a bev.földtörit az egyetemen, akkor ezt a folyamatot most részletezni is tudnám.)
A középkori-újkori erdõgazdálkodás, mezõgazdaság, és a folyószabályozások tényleg lehettek rossz hatással ránk, ahogy írod is, de az aszálytûrés ebben az esetben nem a meleg, hanem a csapadékhiány elviselésérõl szólna. A sztyeppéken, meg a sivatagokban is: nem a meleg, hanem a szárazság miatt nincs élet. Aszály hidegben is ki tud alakulni, illetve az aszálytûrést a folyószabályozás hûlõ klíma mellett is rontja.