Noli: a gáztároló képzõdmény feletti, általában több km vastag záróréteget (amivel azt a természet lefedte) elég néhány helyen, 10-20 cm átmérõjû fúrólyukakkal átfúrni ahhoz, hogy a gázt a megfelelõ helyre juttassuk - ennyit igazán le tudunk zárni megbízhatóan. (Ez jól bevált szénhidrogéneknél is, amiknek az esetleges szivárgása sokkal veszélyesebb lenne.) A többi eljárás ennél csak bonyolultabb. A föld alatti tárolóba helyezett CO2-t nyugodtan magára lehet hagyni, a CO2-jégrõl viszont ezt nehezen tudom elképzelni, ott tényleg rengeteg a hibalehetõség. Hogyan tartanánk nagy nyomáson? Ha pl. tartályokban helyeznénk el, akkor ezeket tehetjük bárhová, egészen idõtállóak sehol sem lesznek. Ebbõl a szempontból ez veszélyesebb a radioaktív hulladékoknál is - azok max. néhány tízezer év alatt veszélytelenné válnak, míg a CO2 kiszabadulását ilyen távon sem lehetne megengedni. Ráadásul a nyomás alá helyezés érzésem szerint sokkal több energiát igényelne, mint a föld alá juttatás (utóbbiról annyit tudok, hogy földgáznál az energiaszükséglete elhanyagolható a gázból kinyerhetõ energiához képest).

CO2-tartalmú útépítõ anyagként a természetes kõzetek megfelelõit, azaz a kalcium- ill. magnézium-karbonátot tudom elképzelni - csak az a kérdés, hogy ha ezeket mesterségesen gyártanánk, akkor honnan vennénk hozzá kalciumot, ill. magnéziumot? Ezek ui. a természetben nagy tömegben épp a karbonátos kõzetekben fordulnak elõ, a kinyerésükkor épp annyi CO2-nak kellene felszabadulnia, amit utána meg tudnánk kötni...

OFF: elég rosszindulatúnak érzem, és nem igazán értem a "kõbányász maffiára" vonatkozó megjegyzésed. Majdnem azt írtam, hogy az érintettek nevében kikérem magamnak... Mindenesetre kíváncsi vagyok, mit értesz emögött, mert szerintem ezzel az erõvel bármelyik szakma képviselõit maffiának lehetne minõsíteni. Ha e-mailben megírnád, örömmel venném (címem: uhrin-a [kukac] freemail [pont] hu)...