Butaságot nem mondasz, ez irányba is mennek kutatások, de az álláspont az, amit Usrin mondott elõtted. Kicsit megpróbálom részletezni, mirõl van szó.

"Lehet,hogy ez a 0,1 % többlet hõ a Föld klímájában nagyobb változásként jelentkezik bizonyos körülmények miatt".
Hát, ha visszacsatolások erõsítik, akkor esetleg. De szerintem akkor sem nagyságrendekkel. A globális átlaghõmérséklet 0,1%-a 0,3°C-nál is picit kisebb. Csakhogy, mivel ez kívülrõl érkezik, eleve nem mind a felszínközelben jelentkezik. A felsõ légkör, fõleg a sztratoszféra és a termoszféra ebbõl sokat elnyel. Különösen a sztratoszféra idõjárása pedig kimutatható hatással van a troposzférára (dacára a köztük lévõ zárórétegnek, a tropopauzának), bár ezen kölcsönhatásokat még kevéssé ismerjük. /Amirõl most beszélünk, az körülbelül a meteorológia és a magaslégköri geofizika "határa", amit mindkét tudomány együtt vizsgál./

Ugyanakkor, ha a földfelszínre érkezõ irradianciáról beszélünk, az magát a felszínt melegíti. Ebbõl megint elnyelõdik az óceánban egy jókora adag, amit az áramlatok eloszlatnak, és itt egy jókora késleltetés is megjelenik. Bár még ez az egyszerûbb eset.
A bonyolultabb a maradék, ami a szárazföldek talajába megy, ami melegíti alulról a légkört a Föld nappali oldalán. Ebben elõször a talaj, illetve a felszín viselkedését, majd a felszín-légkör kölcsönhatásokat kell vizsgálni. Ács tanárúr foglalkozik a témával az ELTÉ-n, ha itt Link , Link körülnézel, szerintem találsz ebben a témában hasznos cikkeket.
A lényeg, hogy ez a kívülrõl érkezõ változás relatíve kicsi, és a levegõre csak a töredéke gyakorol hatást, azt is késleltetve, módosítva. Ilyen formán, ha az itteni változás a "bemenet" nagyságrendjében (0,1%) marad, azt egyrészt eleve alig tudjuk kimutatni, másrészt maga az idõjárás, és az egyéb hatásokra történõ klímaváltozás el is nyomja õket.
Ha pedig egy pozitív visszacsatolás felerõsíti, arról elsõ körben a statisztika azt mondaná, hogy a két hatás egymástól függetlenül is bekövetkezhet. (Vagy pedig hajszálpontosan ismerni kéne adott visszacsatolásokat, és annak pontos hatásait, ami így erõsíthet, de ez tudtommal nem áll fenn.)

Mindez szép és jó gondolatmenet lenne, ez alapján megvizsgálhatnánk, hogy a napfoltmaximumok és a napfoltminimumok éveiben mekkora volt az átlagos irradiancia, és a globális átlaghõmérséklet. Pofáraesés jön: a korreláció elenyészõ. A válasz pedig tényleg az, hogy vagy nem tudjuk kimérni, vagy más hatások okozta változás ezt elnyomja.

(
Felmerülhet akkor a kérdés, hogy mi van a kis-jégkorszakkal. Azzal annyiban volt más, hogy az irradiancia nem egy "szokásos" napfoltminimum pár évére csökkent, majd visszanõtt, hanem tartósan, egy évszázadon át volt alacsony. Ebben egyrészt a hosszú idõ, másrészt a napfoltmaximumok helyett is megmaradó alacsony irradiancia összességében sokkal nagyobb csökkenést vont maga után. A légkör energia-háztartásában ugyanis az irradiancia "szerepe" összegzõdik /matematikailag az irradiancia integrálja jelenik meg/.
Míg napjainkban a besugárzás és a kisugárzás idõátlaga kb. egyensúlyt tart(*), ebben az idõátlagban a napciklus hatása kinullázódik (ez a harmadik válasz lehet a pofáraesésre), addig egy maunder-minimumban a klimatikus hatásának idõtartományára vett mozgóátlag is lecsökken, a Föld kisugárzásának átlaga pár évtized után már nagyobbá válik, ezért kicsit lehûl a Föld. Ugyanúgy, ha napfolt-maximumba ragadnánk be évtizedeken át, mint valami "Maunder-maximum", vagy micsoda, az ugyanakkora melegedést hozna pár évtized múlva.

(*) Persze ez sem igaz teljesen, legalábbis ezen megy a vita, meg a klímapolitika a nemzetközi fórumokon: van-e melegedés, vagy nincs, esetleg lehûlés van, és ha van is bármelyik, azt vajon a Nap oozza-e egyáltalán, vagy a céókettõ, vagy mi magunk, vagy más...
)