Soraidat olvasva több kérdés is megfogalmazódott bennem a naptevékenységgel kapcsolatban. Például, hogy a szokatlan szerkezetû napfoltok miért az általános aktivitás erõsségére utalnak, s miért nem -elõbbivel ellentétesen- a gyengeségére?
Aztán: több helyen olvastam arról, hogy a nap mágneses tere kb. két évtizede csökken, diagramokon is jól követhetõ a tendencia (ld. Éghajlatváltozás rovat, VáraljaMet tollából). Vajon hatással van-e a huzamos mágnesestér-csökkenés a napfoltciklusok milyenségére?
Továbbá, tényleg teljesen elõreláthatatlan a napaktivitás alakulása, avagy van ebben hosszútávú (évszázadokra terjedõ) ciklikusság, ahogy egyesek állítják? Elõfordulhat-e, hogy a modernkori maximum szintjén marad az aktivitás, netán még növekszik is? Szól-e valami amellett, hogy az évszázados tendencia most megfordult, és tartós csökkenésnek leszünk tanúi?
Engem a naptevékenység nem önmagáért érdekel, hanem a földi idõjárásra gyakorolt valószínû hatásai miatt. Eléggé úgy látszik, hogy a nagy aktivitás a sarki hideg anticiklonokat gyengíti, a térítõi meleg anticiklonokat erõsíti. Ezen keresztül a globális hõkisugárzást csökkenti, a besugárzást növeli. Lehetséges, hogy ezen effektus nagyobb és átfogóbb hatást gyakorol a klímára, mint az agyonbeszélt széndioxid emisszió?
Válaszodat nagyra értékelném.