Meteorman,

Köszönöm a kimerítõ választ, így már jobb képem van a jelzõrendszerrõl.

Félreértés ne essék, nem állt szándékomban megsérteni, a viharjelzõ rendszert nagyon pontosnak tartom, a 90%-ot valóban üti, a maradék pedig csoda lenne ha nem lenne.

Hogy lásd, miért tûnök "rendszerszkeptikusnak", elmondanék egy esetet ami "99 nyarán történt, sajonos velem.
Kedvenc hobbim a horgászat, a Balatonon rendszeresen ûzöm, fõként csónakból, azt is Tihany környékén. Azon a nyáron kieveztem cca. 2500m-re, nyugodt, csendes kánikulai este volt, foglalkozom met.-el hobbiszinten, semmi elõjele nem volt a közelgõ viharnak. Jelzés nullán, kb. este 11 körül az É-ÉNY égbolton egy villanást láttam. (ha nyílt vízen vagyok az elsõ déli vagy ny-ény-i villámlásra húzok kifelé, tudom, nem tréfadolog). Udvarinál nézem a jelzést, nullán, mondom csak fáradt vagyok, káprázik a szemem. Rá pár percre egy félreérthetetlen villámlást láttam megint, erre már sebtében összepakoltam, tekertem kifelé mint az õrült. (volt már részem a félsziget mögül jövõ, hirtelen átbukó viharban, szerencsére partról, nem voltak illúzióim felõle) Kb. félútón jártam mikor a viharjelzés beindult, seccperc alatt másodfokra kapcsolt, tudtam hogy baj van. Még ezer méteren sem voltam mikor megjöttek az elsõ széllökések, borzolta a vizet rendesen, Füred felett javában tombolt. Ekkor már tudtam hogy percek vannak csak, tudtam hogy esélytelen, hogy kiérjek, így felkészültem hogy a nyílt vízen vészelem át a vihart. Gondolom Neked nem kell elmondanom, ez milyen esélyeket hagy az embernek. Horgonyok elõre ki, cuccok lekötözve, vízmerítõ a kezemben, sátorlap csónak orrában kifeszítve hogy fogja a vízfüggönyt. Pont végeztem mikor megjöttek az elsõ komolyabb széllökések, csak imádkoztam hogy a megelõzõ elektromosságban egy villám se találjon rá a karbon botjaimra. Aztán jött az ereje, telibekapott, férfiasan megvallom, nem gondoltam hogy megérem a reggelt, senkinek nem kívánom. Sokszor két szélroham között állva kellett egyensúlyoznom hogy levegõt kapjak, bár a sátorlap sokat segített. Lényeg a lényeg, a derengés a Fonyódi nádasnál talált, soha nem örültem ennyire a napfelkeltének azóta sem.
Én úgy éreztem, igen késõn kapcsolt a viharjelzés, bár ennek csak 30%-ot tulajdonítok, a maradék a felelõtlen nagy távolság volt. Bár utólag számolgatva a megengedett 1500-ról sem biztos hogy kiértem volna. Viszont tisztában vagyok vele hogy ilyen egycellás lokális viharokat igen nehéz idõben észlelni és kiadni a jelzést, hiszen az egész fél órán belül újrafejlõdhet vagy el is tûnhet.

Azóta nagyon figyelem a jelzést, be is tartom annak módja szerint. Az sem árt ha az ember bízik a megérzésében és a jelzéssel együtt alakítja a teendõket, így az a 10% is kiküszöbölhetõ.

A hétfõi jelzésnél csak az lepett meg hogy 2 - 1 - 2 kapcsolás volt 2 órán belül, ami igen ritka, vártam is a vihart vagy a szelet de csak a du. folyamán érezhetõ fokozatos gyengülés volt. Lehetséges hogy kiadjátok sötétedésre is a másodfokot, "ami nappal biztonságos éjjel már rizikósabb" alapon? (amúgy cca. este 10-re le is kapcsolt). Persze azért érezhetõ volt hogy a jelzést inkább a "déli" partnak adtátok ki.

Persze a korrektség kedvéért le kell írni, hogy hétfõ hajnalban, mikor éjfél magasságában kiadtátok az elsõfokút majd rá egy órára a másodfokút, a tényleges vihar olyan 4 körül ért oda, úgyhogy bõven maradt idõ kiérni. Ez pedig olyan volt amit a jelzés nélkül igencsak bekaptunk volna.


Amúgy minden elismerésem, kevés ember vállalna ekkora felelõsséget, amivel a munkád jár. Az esetem pedig tudom hogy kivétel ami a szabályt erõsítí, mivel azóta folyamatosan megbízhatóan tájékoztat, a túlbiztosítottság pedig legfeljebb kissebb bosszúságot okozhat a vízen élõknek, míg az ellentetje sokkal rosszabbat.

A hétfõi pedig kifejezetten érdekel, ha elküldenéd és nem okoz gondod, akkor örülnék neki.

Üdv
András