A légköri folyamatoknak jól meghatározott (méret- és) idõskálái vannak. Pl. a molekuláris viszkozitás által okozott mozgásformák általában 10^-6 - 10^-3 másodpercig vannak életben, egy kis forgószél másodperc-perc nagyságrendig, stb. Egészen a makro-alfa skáláig, ahol a néhány hónapos hemiszférikus mozgási rendszerekkel (ciklonok-AC-k; Rossby-hullámok, stb.). Onnantól kezdve nagyobb idõskálákon már nem önálló mozgásrendszerek vannak jelen (amik az "idõjárást" okozzák), hanem más jellegû ingadozások. Elsõk között van pl. az évszakok váltakozása, éves ciklusok, melyek a Nap éves járásához kötõdnek. Ezt követik a néhány éves, évtizedes ingadozások (pl. a naptevékenység épphogy kimutatható 11 éves hatása, vagy a szintén megismerésre váró Atlanti Többévtizedes Oszcilláció). Innentõl kezdve beszélünk klímaingadozásokról (és itt nem véletlenül nem klímaVÁLTOZÁSt mondtam). Ezen klímaingadozások már inkább, mint hullámzások, jelennek meg. Vannak nagyobb és kisebb amplitúdójú, rövidebb, és hosszabb (pl. a 10-100ezer éves nagyságrendû Milankoviæ-ciklusok) hullámok, melyek némelyikének az okát is nagyjából ismerjük. Ezek a hullámok abszolút nem szabályosak, mivel a rendszer nem-lineáris kaotikus. Utóbbiból pedig az is ered, hogy vannak olyan változások, amik nem ciklikusak (de egy elméleti határon azért belül kell maradniuk, mert az az egész Föld-légkör rendszer instabilitását is megengedné), pl. azok, melyek a kontinensek vándorlásához kötõdnek.

Nem szûk látókörõség az éghajlatváltozást behatárolni, ha csak azzal a kategóriával akarsz foglalkozni, de maga az éghajlat az egy igen tág fogalom, és az idõjárással ellentétben (ahol mozgásrendszerek vannak, és azok tér- és idõbeli kiterjedésük szerint igen jól osztályozhatók) az éghajlatváltozások és az éghajlat-ingadozások karakterisztikus ideje abszolút folytonos, amplitúdója pedig bizonyos felsõ korlátig szinte tetszõleges.

Azok a több-évtizedes ciklusok, melyek egy-egy emberöltõ alatt lezajlanak, azok nem csak nekünk fontosak. Minden élõlény a fajfenntartásra törekszik. Azok az állatok, amelyek kevésbé intelligensek, ösztönösen élnek. Amint valamilyen változást észlelnek, "gondolkodás nélkül" cselekednek, és talán nincsenek is tudatában annak, hogy ezzel a változás következményét(!) fogják túlélni. Mi, intelligensebb lények, megpróbálunk(hatnánk) elõbbre gondolkodni, vagy a közeljövõrõl is máshogy. A lényeg, hogy a fiainknak, unokáinknak segítséget kell nyújtanunk abban, hogy alkalmazkodni tudjanak (pl. a rókák sem véletlenül rókalyukban ellenek, bár az állatok körében ugye az ellenség elöli elrejtõzés is igen fontos). Ehhez meg kell próbálnunk megbecsülni, hogy hogyan fog változni a klíma az alatt a 2-3 emberöltõ alatt, hogy fel tudjuk készíteni gyermekeinket a rájuk váró kihívásokra (legalább annyira, hogy ne meglepetésként érjen minket). Idõs korunkban, ha már gyermekeink felnõttek, a fajfenntartás szempontjából(!) lényegtelen, hogy magunk mennyit élünk még tovább. (És ez nem magunkra, meg nem csak az emberekre vonatkozik, hanem az állatvilág jó részében is általánosan mûködõ dolog, még ha maguk az állatok sem teljesen eszerint élik életüket.)

(
Szerk: A skálákról többek között Orlanski írt remek tanulmányokat még a 70-es években, pl. I. Orlanski: A simple boundary condition for unbounded hyperbolic flows (J. of Atmos. Sci, pp178-200, 1968 márc.), de érdemes R. B. Stull An Introduction to Boundary Layer Meteorology ("Bev. a Határréteg-Meteorológiába") (Kluwer, 198laza c. könyvének elsõ fejezeteit is elolvasni. (Magyarul, ha jól emlékszem, a Götz-Rákóczi: A Dinamikus Meteorológia Alapjai (Tankönyvkiadó, 1981) c. könyvben is van róla szó.)
)