"Érdemes megnézni, miért is történik ilyesmi az északi részen, és máris sajnos nem is olyan vidám a kép."

1979 óta vitán felül áll, hogy csökkent az északi sarkvidéken jelenlévõ tengerjég átlagos kiterjedése, azonban nem hinném, hogy e változáshoz bármilyen pozitív vagy negatív érzelmet (vidám vagy kevésbé vidám) kellene kapcsolnunk. Legutóbbi tevékenységet hagyjuk meg a "bolygómegmentés mámorától" túlfûtött zöld aktivistáknak, hiszen õk épp elegendõ számú (állítólag) szenvedõ jegesmedvés képpel bombázzák a közvéleményt világszerte.

Én személy szerint nem tudok elkeseredni sem a jég fogyatkozásán, sem a jég gyarapodásán. A középkor derekán valószínûleg még ennyi tengerjéggel sem lehetett volna találkozni, míg a 15-18. században a Spitzbergákat lehetetlen volt hajóval megközelíteni az arktikus jégborítás elõretörése miatt. Az 1920-as, 30-as évtizedben szintén erõsen visszahúzódott a jég, míg az 1970-es években fél évszázados maximumát érhette el a kiterjedése - a napjainkban tapasztalható hiányt ehhez képest tartjuk nyilván. Az arktikus évi középhõmérsékletek alakulása jól kivehetõ ezen az orosz tengerparti állomáson, amit az 1910-es években azért alapítottak, hogy friss információkkal lássák el az északkeleti átjárón (!) átkelõ orosz-szovjet hajókat: Link Ehhez képest a média már többször megpróbálta eladni a tömegek számára, hogy az északkeleti hajózási útvonal megnyílása természetellenes, és nyilván kizárólag annak köszönhetõ, hogy mindennapi teendõink során CO2-t eregetünk a légkörbe...

A természet örökké változik körülöttünk, a legtöbb amit tehetünk, hogy mindezt tudomásul vesszük és alkalmazkodunk hozzá.