Itt leírom mért lett gyalogtúra a visszaútból. Bakonybél-Pénzesgyõr között még elég kedvezõek voltak az elõjelek, inkább hátszelem volt, így még a nagyobb emelkedõkön sem volt nehéz elmenni. Aztán, Pénzesgyõrnél letértem Hárskút felé, mert arra valamivel rövidebb út vitt Veszprém felé. A tábla szerint földút mint az kb másfél km múlva kiderült, valójában sárút volt, csak tolva tudtam továbbmenni, majd volt egy füvesút letérõ, amire azt hittem arra szolgál, hogy arra lehessen kikerülni a saras utat, így rátértem, de nem nyert, mert 300 m múlva vége lett az útnak, de jobbra volt még egy útszerûnek tûnõ valami, így erre mentem tovább, ami lassan eltûnt a szeder és vadrózsadzsungelben. Vagy 1 órába telt, mire átverekedtem magam rajta, persze civilizációnak nyoma sem volt a környéken, közben összevissza lettem szúrva, karcolva, nomeg kilyukadt az elsõ kerék. Ja és felzavartam 3 szarvast isnevetMajd kiértem egy szántóföldre, onnan még egy jócsomó gyaloglás, mire visszaértem a saras földútra, és onnan Hárskútra. Amúgy folt volt nálam csak pumpa nem, benzinkút meg nem volt, utólag persze inkább kértem volna pumpát... Pedig Hárskutat elhagyva egy kis emelkedõ után több km-nyi lejtõ következett, amin gurulhattam volna 50-el, és hamar Veszprémbe értem volna, és nem próbálkozok megint rövidebbnek hitt földútra térni, mert az út nemhogy rövidebb nem volt, hanem sokszor még a bicajt is cipelnem kellett, mert tolás közben több kilónyi sár rakódott volna a kerékre. Ezen, többkm-nyi szinte végeláthatatlan földúti kínlódás közepette értem lassan Veszprémbe, közbe ment a mellettem levõ placcon a rali. De a legjobban azon b@sztam fel leginkább az agyam, amikor már csak 150 m-re voltam az állomástól, de mégis másfél km-nyi kerülõvel vezetett csak út oda, miféle város, megyeszékhely az ahol nem lehet normálisan megközelíteni egy vasútállomást? Amúgy fél 5-re értem oda, szerencsére néhány perc múlva jött is a vonat. Azért is tudtam olyan könnyen teljesíteni a kõris hegyi túrát, mert rendszeresen edzõdöm a veszprémi túrához hasonló kínlódásokon. Amúgy jó volt a szervezés, a táj, a szállás, a kaja, a túra, és a társaság is, nekem meg több idõ kell ahhoz, hogy beilleszkedjek...