Én a globális felmelegedés helyett inkább az elhúzódott napfoltminimum miatt elõállt nyugatiáramlás-hajlam csökkenést, majd a nemrégiben felerõsödött naptevékenység következtében kompenzatórikusan túlerõsödött ny-dny-i légmozgásokat teszem közvetlenül felelõssé az arktikus jég anomáliáiért.
A naptevékenységi minimum környékén a zonális áramlás elerõtlenedése oda vezetett, hogy az északatlanti tengeráramlat meleg vizei a Baffin-öböl környékén olvasztották a jeget - most a feléledt nyugati szélrendszer újra északkelet felé tereli a tengeráramlást, s a meleg víz gátolja a jégképzõdést Eurázsia északnyugati partjainál, így a Kara-tengeren.
Egyébként az arktikus tengeri jég a múltban is nagyon szeszélyesen viselkedett. Valamely angol, vagy holland kapitány az újkor elején olyan magas északi szélességet ért el vitorlás hajóval, melyet aztán pár évszázadig megközelíteni sem sikerült. A késõbbi sarkkutatók is rendszeresen megemlékeztek a jégmezõk kiterjedésének hirtelen változásairól.
Félreértés ne essen, eszemben sincs kétségbe vonni a légköri széndioxid-koncentráció és a globális átlaghõmérséklet közötti összefüggést. Csupán azt a szimplifikáló, populáris szemléletet ostorozom, miszerint: globális felmelegedés -elolvadó sarki jégsapkák.