Az egész kérdéskörnek a lényege tulajdonképp a víz földi jelenléte, mennyisége, ill. területi eloszlása. A vízgõz elsõrendû üvegház-gáz, teljes, vagy majdnem teljes hiánya a kisugárzást igen nagy mértékben megnövelné, az átlaghõmérsékletet lecsökkentené (ld. a
Mars viszonyai, bár azokba az általában is gyér atmoszféra közrejátszik)
A párolgás felületi jelenség, ezért a vínek nemcsak össztömege, de területi kiterjedése is sokat számít. Ha pl. a világtenger átlagmélysége a jelenleginek kétszerese volna, területe ennek megfelelõen a fele, úgy az elpárolgás csökkenése miatt lényegesen kisebb volna az üvegház-effektus (és vica versa)
Érdekesen árnyalja a képet a tengervíz sótartalma, mely mind a párolgás lehetõségét, mind a fagyáspontot befolyásolja. Aztán: a víz magas fajhõjével (ill. a jég szintén nagyon nagy fagyás és olvadáshõjével) egyfajta hõenergia-kondenzátorként viselkedik, s ez a tény alapvetõ hatást gyakorol bolygónk idõjárási folyamataira.
A végére hagytam a legérdekesebbet: hogy ti. a szilárd halmazállapotú víz nagyon könnyen fehér színt vesz fel, a fehér felületek pedig erõsen visszaverik a napsugárzást. Nagy kiterjedésû fehér felszín jelenléte globálisan lehûléshez vezet. Ráadásul itt egy pozitív visszacsatolás is érvényesül: a lehûlés tovább növeli a jég és hóborította, fehér szinû területet. Önerõsítõ folyamatról van szó, mely a földi klímát kibillenti egyensúlyi állapotából. Én a fenti mechanizmusban látom az eljegesedések legfõbb okát (még ha a folyamat elindításáért periodikus csillagászati folyamatok felelnek is) Érdekes kérdés, mi lenne, ha a szilárd halmazállapotú víz nem fehéres lenne, hanem más szinû, esetleg fekete.
Biológiai ágenseknek (növényzetnek) és a bolygó vízkészletének, területi eloszlásának összefüggései, azok hatása a klímára valóban nagyon bonyolult kérdés, most ezzel ne foglalkozzunk (noha hatásuk óriási lehet!)
Atlanti-óceán nagyságú víztömeg eltûnése, ill. deponálódása a világtengerbe érzésem szerint komolyan befolyásolná a klíma kiinduló kondícióit. Érdemes lenne eltöprengeni ilyen állapoton is. Továbbá, visszatérve a Földközi-tengerre, el kell gondolkoznunk azon, hogy a kontinensnyi mélyföld a maga extrém légnyomási és hõmérséklet viszonyaival mekkora, és milyen hatást gyakorol a földi klíma egészére (jelenleg nincs olyan mélyföld, mely akár megközelítõleg ilyen volna)
Végül, a következõ hozzászóló azon gondolatával kapcsolatban, miszerint az utóbbi tízezer év "kegyelmi idõszak" a földi klíma történetében: ez így igaz, s épp ez tette lehetõvé a civilizáció kifejlõdését. Kérdés, hogy a viszonylagos klíma-állandóság a kicsiny idõintervallum következménye, avagy földtörténeti viszonylatban valóban a stabil idõszakok közé tartozik a kérdéses idõszak. A folyamatoknak az a tulajdonságuk (nemcsak a klíma, hanem a biológiai és egyéb folyamatoknak is), hogy bennük relatív stabil, egyensúlyi idõszakok váltakoznak egyensúly-borulásos, gyors változásokat hozó periódusokkal (ez már filozófiai mélységekbe vezetõ téma)
Megj.: elõzõ kommentemben "fagyáspont csökkenés" helyett természetesen "fagyáspont növekedést" akartam írni.