Itt egyébként szerintem nem is a megközelítésekkel van a baj. Ha még azt is elfelejtjük kicsit, hogy egyes érdekcsoportok mire használják a klimatológiát, akkor is teljesen másra kell gondolnunk.
Nevezetesen arra, hogy egyáltalán mennyire ismerjük a légkörünket? Felírtuk az õt kormányzó egyenletrendszert már jó régen. A baj csak az, hogy kaotikus, és csak numerikusan oldható meg. Ez elvi okból kizárja a pontos megoldását.
A másik, hogy a határfeltétel függ a kimenettõl, de nem tudjuk, hogy hogyan. Ezeket próbáljuk parametrizálni. Tapasztalatból tudom, hogy pl. a wrf-ben vannak olyan parametrizációk, amikrõl azt sem tudjuk, hogy miért jobb, mint a másik, csak hogy jobb nevet . És még csak a rövidtávú elõrejelzéseknél tartunk.
A klímamodellek azt használják ki, hogy az idõbeli (klíma-) átlagok nem függenek az idõjárástól. Nade a szórások igen. És éghajlattól függõen az akármekkora is lehet. Hiába ismerjük az egyes elemek szokásos klimatikus eloszlását (pl. szél->Weibull, T->normális), ha a szórás miatt a trendek hibája a trend értékétõl egy-két nagyságrenddel nagyobb lehet.
Ráadásul az üvegházgáz-koncentrációt kényszerfeltételként használjuk. A szcenáriókban definiálta az IPCC, hogy a koncentrációjuk így vagy úgy alakul és pont. Holott lehet, hogy maga a kimenettõl való függése jóval erõsebb változásokat generál benne.
És akkor nem beszéltünk még a külsõ (csillagászati, esetleg vulkánkitöréses) hatásokról, amiknek a hatását szintén nem ismerjük elég pontosan.

Szóval az a helyzet (és most jön a lényeg), hogy jelenleg bizonyos helyeken nagyon pontatlanul van leírva a Föld-légkör rendszer (így együtt, maga a légkör elég jól ismert már), és ez olyan akadályokat rak elénk, amiket a klímamodellek nem tudhatnak megoldani (még, egyszer lehet, hogy eljön az ideje). Ennek ellenére az IPCC-tõl, és akárhonnan érkezõ kijelentéseket a klímaszkeptikusok, és a "klímaoptimisták" úgy kezelnek, mint ha az, vagy a cáfolata, vagy ki tudja mi még, tényként kezelhetõ lenne (úgy értem, a kijövõ eredményeknek túlságosan is hisznek, vagy túlságosan az ellenkezõjében hisznek, stb.). A valódi álláspont mindig oda jut vissza, hogy ahhoz, hogy egyáltalán érdemi munkába kezdhessünk, még meg kell értenünk bizonyos jelenségek fizikai hátterét is. Most, ha jól tudom, az AMO-jelenség az, ami a leginkább izgatja a tudósokat. (A klímamodellek fejlesztése annyiból hasznos lehet, hogy ha az jelenleg jó irányba megy, akkor egy-egy megfejtett jelenséget könnyû bele-parametrizálni, és nem akkor kell elkezdeni a fejlesztésüket.)