Az öngerjesztõ folyamat alapkellékei (hó és jég) a pólus környékén egész éven át megvannak, ellenben ezek a téli félévben az Arktiszt körülvevõ szárazföldek északi övezetében szintén adottak lesznek az ott kialakuló hótakaró következtében. Ebbõl a szempontból fõleg a roppant kiterjedésû eurázsiai kontinens jön számításba. Fenti elmélet megvalósulási formája az ezen a területen télen felépülõ szibériai anticiklon, mely jócskán lenyúlik a tajgaövig, hideg légtömegei nemegyszer a Kárpát-medence idõjárását is huzamos ideig meghatározzák.
A létrejövõ délebbi hidegmag(ok) nyilván szerves kapcsolatban vannak az arktikus hidegtömegekkel, azokkal egységes egészet képeznek.
Vegyük most már azt a teoretikus lehetõséget, hogy az arktikus tenger tartósan jégmentessé válik, ellenben a környezõ szárazföldeken ezek gyors kihûlése miatt a téli félévben továbbra is létrejön a hótakaró.(Persze kérdés, hogy a hóesésnek alapvetõ feltétele-e az arktikus jégtömegek hûtõ hatása, vagy sem. Feltehetõleg ez NEM alapvetõ feltétel.)
Ebben az estben a pólus közvetlen környékén nem valósulhat meg öngerjesztés, hideg anticiklonok nem jöhetnek létre. A környezõ szárazföldeken azonban igen. Az arktikus hidegpool nem sapkaszerûen borul a poláris régióra, hanem körgyûrûszerûen veszi azt körül, és éppen a sarkpont környéke ebbõl a szempontból "lyukas": ott nincs hideg AC, a hõmérséklet magasabb, a légnyomás alacsonyabb, mint délebbre.
Nézzük a következményeket -ezek elég megdöbbentõek. A szubarktikus hideg gyûrûbõl a magasnyomású, hideg levegõ nemcsak dél felé, hanem északra is megindulna, a pólus alacsonyabb nyomású, enyhébb területe felé. Az észak felé mozgó hideg légtömegeket a coriolis erõ éppúgy jobbra térítené, ahogy azt a szubtrópikus öv forró levegõjével is teszi. A szubarktikus övezet északi határán tehát kialakulna egy igen furcsa délnyugati hideg szélrendszer. "Paradox" ciklonális örvények keletkeznének így, déli, délkeleti oldalukon a hideggel, az északi-északnyugatin a meleggel.
Rögtön megjegyzendõ, mindez nem pusztán utópia, valami hasonló eddig is volt, mégpedig éppen Európa környékén. Az északatlanti tengeráramlás miatt itt az arktikus vizek magas szélességekig jégmentesek még télen is -ellenben a dél-délkeletre elhelyezkedõ szárazföld vastag hótakaróval borított. Szinte adott tehát a fent tárgyalt elméleti elrendezõdés.
Feltehetõleg éppen innen adódnak a kontinensünkön télen gyakori "makroszinoptikai fejreállások": délkeleten a hideg, északnyugaton az enyhe idõ.
Visszatérve elméletünkhöz, ki kell jelenteni, hogy annak alapfeltevése tiszta formában szinte biztosan nem valósulna meg. Az arktikus óceán nem válna teljesen jégmentessé, hanem a pólus közvetlen környékén, és Grönlandon ill. attól északra megmaradna az örök hó és jég. Itt továbbra is hideg anticiklon fejlõdne, s ez a poláris légkörzést még komplikáltabbá tenné. Roppant hektikus cirkuláció és örvénylések jellemeznék az északi sarkvidéket a téli félévben. Ennek következtében ott megnõne a csapadék mennyisége, s ez a csapadék túlnyomórészt hó lenne. Kulcsfontosságú tény ez: a vastagabb hótakaró a még meglévõ jégfelszíneken nyáron sem olvadna el maradéktalanul, ezért ott megindulna a felhalmozódás, a jégtömegek születése. Az egyik legfontosabb "visszaszabályozó" mechanizmusról van itt szó, mely biztosítja a hemiszféra éghajlatának viszonylagos állandóságát.
Végezetül annyit: nem hiszem, hogy az arktikus jégmezõ fogyása elõsegítené hideg északkeleti áramlás, kontinentális hatás érvényre jutását Európában a téli félévben -éppen ellenkezõleg, hátráltatná. Az elmélettel összhangban ekkor a szubarktikus hideg AC-koszorú légtömegei megoszlanának a pólus és a mérséklt öv között: hozzánk ezért kevesebb jutna belõlük.