Ha nem is pont Szent Mihály napjáról (szept. 29.) van szó, de az összefüggés elég nyilvánvaló megfigyeléseim szerint. Fõképp a téli idõjárás érdekel, hogy úgy mondjam, "oda vagyok érte". Ebbõl kifolyólag éberen figyelem a szóba jöhetõ elõjeleket -fõként az augusztus végétõl november végéig terjedõ idõszak történéseit- több, mint 35 éve. Ez az idõtartam már lehetõvé teszi némi konklúzió levonását. Nos, úgy látom, ha õsz elején gyakran elõáll blocking, sarkilevegõ-elárasztásokkal, az mindenképp a hidegebb fajta tél irányába löki a mérleg nyelvét. Ellenkezõleg, a tartósan elõoldali, meleg, száraz õszelõ nagyon gyakran a komiszul enyhe telek elõszobája. Példákat most nem hozok, ha valaki hosszasan figyelte hasonló szemmel a dolgokat, igazat fog adni nekem.
Az elméleti alap -mert az is van- a következõ: a nyár végén viszonylag nagy és/vagy fejlõdõképes sarki hidegbázis már õsz elején kiterjedéssel, hidegleszakadásokkal reagál a nappalok hosszának csökkenésére, az éjszakák hosszabbodására. Ha csenevész a hidegbázis, mindez nem következik be, marad a nyár (mint idén) A hidegbázis fenti viselkedése aztán általában télre is fennmarad.