Az elõttem szólók nagyon jól leírták a lényeget, én csupán két (bár egymással erõsen összefüggõ) dolgot tennék hozzá.
Ha feltételezzük, hogy a klíma változásai kvázi-periodikusak, akkor egy T idõ hosszúságú adatsoron belül csak a T-nél kisebb periódusidejû jelenségek szedhetõk ki (vagy mág az sem). Ha ezeket sikerül maradéktalanul azonosítani, és a rendszerbõl kivesszük, kapunk egy csomó jelenséget, amirõl nem tudjuk, hogy periodikus-e. Ezek vizsgálatakor ezt nem is feltételezhetjük, így elõfordulhat, hogy van közöttük öngerjedõ folyamat. Az öngerjedõ folyamatnak a hibája exponenciálisan nõ, így a T idõ utánra készített elõrejelzésekben ezek hibái "pillanatok" alatt dominánssá válnak. Az ilyen elõrejelzések emiatt még az 1,2*T-ig sem nagyon szoktak használhatóak lenni. Ez az, ami miatt a klímamodellek eredményeit erõsen fenntartásokkal kell kezelni.
A mi esetünkben külsõ hatás is közrejátszott, rég nem látott mértékben (kb. ezrelék, ami soknak számít) csökkent a napállandó 2 év alatt. Meggyõzõdésem, hogy ez a 2007-es IPCC-jelentés alapjául szolgáló modellfutások peremfeltételei között nincsen (miért is lenne, hisz ezt senki nem tudta elõre). Ez okozta, hogy az egyébként is az optimista szcenáriók mentén haladó idõjárás egy szempillantás alatt fordulatot vett, és az elõrejelzések megbuktak.

Röviden tehát: ha csak 100 éves adatsorunk van, akkor abból az is sikernek mondható, ha 20-30 évre pontos az elõrejelzés. Ha pedig váratlan változás történik, szinte "azonnal" újra kell futtatni a modellt a megváltozott peremfeltételekkel, és pontosítani az eredményt.

(
Ma már szerencsére a valódi klimatológusok nem kötik az ebet a karóhoz, hogy az ember okozza egy az egyben a klímaváltozást, s a modellek fejlesztése elkezdett egy "közös", ember és természet által egyaránt alakított világot kialakítani peremfeltételként, s érdekes módon ezeknek mintha pontosabbak lennének az eredményeik, nem száll el bennük +6-8-akárhány fokkal a globális átlag 100 év alatt, amit fizikailag képtelenségnek tartottam.
)