Elöljáróban leszögezem, én is úgy látom, hogy az üvegház hatás vitán felül áll: bizonyos gázok (pl. széndioxid, vízgõz, metán) szinte akadálytalanul átengedik a látható fényt, a hosszúhullámú hõsugárzást viszont alig, így akadályozzák a földfelszín hõjének visszasugárzását a világûrbe. Így csapdába ejtik a hõt, tényleg úgy funkcionálnak, mint a melegház üvegtáblái.
A mechanizmus annyira egyszerû, hogy a kisgimnazista is azonnal megérti, mirõl van szó. A széndioxid emisszió növeli az átlaghõmérsékletet, ez teljességgel kétségbevonhatatlan fizikai törvényszerûség. A hõnövekedés átalakítja a cirkuláció mechanizmusát, a hõmérsékleten túl megváltoztatja a csapadék mennyiségét és területi eloszlását -ezek pedig olyan körülmények, melyek az ember életfeltétleit érintik. Az urbánus ember már nemigen fogja fel, hogy létfenntartása például a mezõgazdasági termeléstõl függ: az ennivalót még a mikroprocesszorok világában sem lehet "letölteni" a számítógéprõl.
Szóval, a klímaváltozásnak csupán a felmerült gyanúja is rettenetes, alarmíroznia kellene legalább a kimûvelt fõket és a világ vezetõit.
Érdekes, hogy egyes éghajlatkutatók milyen angyali nyugalommal dobálóznak a számokkal, azzal, hogy az évszázad végéig 3-3,5 fokos globális hõmérséklet-emelkedés feltételezhetõ. Félre az illúziókkal: klímabizottságok ide vagy oda, ekkora változáshoz képtelenség alkalmazkodnia a civilizált emberiségnek. A 2050-es hazai fiktív idõjárásjelentés jópofa demonstrációnak tûnhet, holott megvalósulás esetén ez maga volna a halál. Tehát, legalábbis potenciálisan, soha nem látott világkatasztrófa fenyeget!
Ehhez képest sajnos nem sok minden történik. A pénzérdek úgy látszik, jelenleg mindennél erõsebb, nem beszélve arról, hogy a civilizált ember sem hajlandó jottányit sem változtatni megszokott életmódján. Az eddigi intézkedések csak a felszínt kapirgálják, csak arra jók, hogy a politikusok kitehessék a kirakatba: hiszen mi megtettük a dolgunkat!
A világ szekere pedig tovább szalad a szakadék felé, s mi rémülten, tehetetlenül szemléljük, hogy senki sincs, aki megállítaná az apokalipszis lovait.
Nagy-nagy szerencsénk, hogy a helyzet azért nem annyira egyértelmû, ahogyan sokan hiszik, s nemegy klimatológus hirdeti. Az üvegház gázok mennyisége csak az egyik, bár nagyon fontos tényezõje a földi hõmérsékletnek. Ott van például mindjárt elsõnek a napállandó, amely jelenleg csakugyan nagyjából konstans, de a földtörténeti korokban 25%-os lefelé ingására is volt eset. Nagyhatású faktor még az albedó, a földgolyó fényvisszaverõ képessége. Aztán: a sarkvidék kisugárzásának növekedése fõleg a téli félévben, a hideg anticiklonok felépülésének öngerjesztõ folyamata révén alacsony naptevékenység idején. Ez egyféle ellen-üvegházhatásnak fogható fel. Ezenkívül nyilván vannak még biológiai és egyéb tényezõk is -azaz elég sok minden jöhet a segítségünkre, ha már mi magunk képtelenek vagyunk segíteni magunkon.
Ráadásul az sem teljesen világos, hogy a fenti faktorok milyen súllyal esnek a latba. Az alapkondiciók megváltoztatásával, új tényezõk bevezetésével az éghajlati modellek más és más eredményt adnak.
Érzésem szerint klímaváltozás van (mindigis volt), de ennek populáris szemlélete szinte biztos, hogy nem "kóser". A tudósok álláspontja remélhetõleg hamarosan finomodni fog a kérdésben. Jó alkalmat szolgáltatott erre a mostani, modern korban még nem tapasztalt hosszúságú és mélységû naptevékenységi minimum: ráirányítja a figyelmet e tényezõ fontosságára.
Összefoglalva: az üvegház hatás erõsödése, az abból adódó melegedés létezõ, s véresen komolyan veendõ probléma. Azonban nem szabad egyoldalú szemlélettel nézni ezt a dolgot. Pánikra nincs ok, valószínûleg a legoptimistább elõrejelzések fognak igazolódni.