Zoltán 68. Üzenetedhez mellékelt kép nagyon kedves, gyermekkoromra emlékeztet. Kérdõjelezted a 30 ill. 50 éves megfigyeléseket. Nem vitatom, hogy azokból nem lehet nagyon messzire vezetõ következtetéseket levonni. De gondolom a tendenciákat nem vonod kétségbe. Persze, jó lenne mondjuk 100 éves megfigyelési adatsort produkálni, de ennek határt szab az emberi életkor végessége. Természetesen folytatom, amíg lehet.
A témában kibontakozó vitáról annyit, hogy úgy tûnik két nézet ütközik, mégpedig a klímaváltozás bekövetkezését elõrejelzõk és a vitatók között. Gyakran hivatkoznak a IPPC jelentésre kétségbevonva annak megállapításait. Szerintem ehelyett inkább érdemes lenne alaposan tanulmányozni, az Intézet és mások közremûködésével megjelent 2050 ill. 2100-ig készített azon szcenáriókat, amelyek azt vizsgálják, hogy a Föld átlaghõmérsékletének emelkedése 1-1 fokkal milyen kihatással lenne az idõjárás kialakulására és ennek alapulvételével folytatni, az egyébként nagyon érdekes és hasznos eszmecserét. Utalok Czelnai Rudolf cikkére, melyben keményen ostorozza a témában felvetõdött áltudományos nézeteket és az azok alapján, a médiák szanzációhajhászó beállításait (megjegyzem, hogy a TV-ben az amerikai filmgyártás felkapott témája, a különféle éghajlatváltozással összefüggõ katasztrófák bemutatása). Persze nem szabad mindent "benyelni" amit a médiák mutatnak, de viszont fel kell készülni a várható klímaváltozásra és egyidejûleg az emberiségnek szemléletet kell váltania a légkör további terhelésének csökkentésére, már magunk, de fõleg utódaink érdekében, amit Czelnai Rudolf is hangsúlyoz. Itt térek ki arra, hogy némely hozzászóló nem szereti, ha a klímapolitikáról esik szó. Szuverén joga persze ez, de legyen szabad emlékeztetnem, hogy nemcsak van klímapolitika, de az sok tekintetben meghatározó, a jövõt illetõen. Manapság pedig éppen nincs annak ideje, hogy a szent tudomány elefántcsonttornyába bezárkózva próbáljuk a politikát úgy általában, de a klíma tekintetében is elhárítani magunktól. Hiszen a politikusok döntései mindenkit érintenek valamilyen formában legyen az pozitív, vagy negatív és ezt a bõrünkön érezzük. Nagyon elgondolkodtató Czelnai azon megállapítása, hogy a tudomány e téren eddig elért eredményei nincsenek úgy kommunikálva, hogy azt egy alacsony képzettségû ember érdeklõdését felkeltse és befogadóvá tegye. Tehát nem elég kutatni és azt elért eredményeket publikálni a szûk szakmai közösségnek, de azt jól "el kellene adni" a közvéleménynek, mert csak így érhetõ el, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni és számot vetnek azzal, hogy egyénileg mit is tehetek. Vagyis a kutatók mellé kellenének olyan egyéniségek, kik a klíma terén rendelkeznek kellõ alapismeretekkel és kommunikációs képzettséggel is bírva állnának a média elé. Nem véletlen, hogy a politikusok is keresik az ilyen kvalitású embereket, akik napi szinten folytatják a közvélemény tájékoztatását.