Véleményem az -ahogy az alábbiakban már leírtam- hogy a hosszasan alacsony naptevékenység idején tapasztalt hõcsökkenés fõ oka nem a napállandó kismértékû csökkenésében keresendõ, hanem abban, hogy ilyenkor megnõ a kisugárzás a sarkvidéken, s ez elsõsorban a téli félévre vonatkozik. A nyarak csupán másodlagosan, a sarki jégtömeg megnövekedésével válnak hûvösebbé. A jelenség hatásaiban éppen olyan, mintha széndioxid vonódott volna ki a légkörbõl, csökkentve az üvegház hatást. Az alacsony naptevékenység másik velejárója a nyugatiáramlás-hajlam csökkenése. Ez európai viszonylatban a kontinentális jelleg erõsödését vonja maga után: szigorú teleket, valamint a megnövekedett sarki jégtömeg ellenére gyakran forró nyarakat.