Durva egyszerûsítésekkel a következõ vezethetõ le a Föld felszíni hõmérséklete (T), albedója (A) és a Napállandó (I) között: (T^4)/(A*I)=állandó. Ekkor az albedót térben állandóna vettem és beleépítettem a légkör minden hatását. Így azonban az albedó ismeretlen mennyiség. (T=+14°C-s átlaghõmérséklet, I=1361W/m^2 Napállandó [wikipedia] és R=6371km sugarú gömb alakú Föld esetén az átlagos albedóra az A=2pi*R^2*I/(T^4*szigma) képletbõl csak 9%-ot kapunk. Ez nyilván nem annyi. A képlet az elnyelt napenergia és a hõmérsékleti kisugárzás egyensúlyából vezethetõ le.)
Ha a napállandót változtatjuk, akkor vajon mekkora egyensúlyi hõmérsékletet kapunk? T2=T1*^4 . Ha az albedó eközben állandó, akkor a képlet egyszerûsödik. A Maunder-minimumban a Napállandó 1%-kal csökkent, akkor I2/I1 legyen 0,99. Ebbõl a T2/T1=0,99^4=0,96. T1=287°C-ra így T2=275,7°C. Az én fenti leegyszerûsített modellem tanulmányaim szerint nem okoz akkora hibát, hogy ez ne kérdõjelezze meg a -0,3°C helyességét. Tehát egy ekkora energiahiány simán okozhat több fokos lehûlést (ebben a modellben több, mint 11-et, amit a légköri csatolások a valóságban csökkentenek ugyan, de nem tüntetnek el -0,3°C-ig) a globális átlaghõmérsékletben.